Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Flórián Mária: Hogy öltözködött a Vas megyei köznép?

328. Andrásfai leány és legény, XX. század eleje. SNF 708 329. Selyemfőkötő. Herény. 1901. SM 59.1936.1 Bár a nők vászoninge és a ruha színével azonos színű zsinórozással díszített hosszú szoknyája egyszerű volt, de a „nyakra való hosszi kendő" „cifra kivarrása" igazi ékesség lehetett, szinte ékszer az általában sötét színű, gyakran kékfestő öltözeten (K-245. X. - Hegyhátszentpéter). Érdekes művelődéstörténeti hátteret enged sejtetni a hegyhátszentpéteri adat, miszerint itt a férfiak valamikor valamilyen vastag „belül szőrös csuklás" felöltőt viseltek (K-245. X. Hegyhátszentpéter). E rég divatjamúlt darabok emléke azonban már teljesen elkopott a Szombathely, Vasvár, Zalaegerszeg munkahelyeire naponta ingázó hegyhátiak emlékezetében. A város közelsége és a napi érintkezés ízlésalakító hatására a helyiek emlékezetében az tűnik parasztosnak, hogy nagyanyáik a barna szoknyához, piros vagy fehér ujjashoz fekete kötényt viseltek a századfordulón, és hogy ugyanekkor a férfiak pl. Szentpéterfán benyomták a kerek fekete kalap tetejét, a csatáriak viszont nem, és az ő kalapjuk széle keskenyebb is volt (K-222. Szentpéterfa). Jakon még derengett, hogy a „parasztasszonyok is viselték a krinolinszoknyákat" és a fólcötőt elhagyva, a kontyneccet (K-266. Ják). Amint gencsapáti gyűjtése alkalmával Dömötör Sándor megjegyezte, ami a parasztok emlékezetében él a korábbi korokról, az „tipikus falusi ruházat, minden helyi jellegzetesség nélkül, azonban mégis felkelti a régiség és a maradiság hangulatát" (K-I51. Gencsapáti). Csupán a helyi emlékezettől függ, hogy mit válogat ki a korábbi, talán meglehetősen a kutatóktól befolyásolt képből. így tűnhet kemenesalji sajátságnak, hogy Kenyériben a nyári inget-gatyát vásáron vett kékített vászonból varrták, úgy, miként a cseri pásztorok, és csupán ünnepre öltöttek fehér ruhát. Itt megmaradt a sáros időben használatos „kulumpár", a fapapucs emléke is, s 190