Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Balogh Jánosné Horváth Terézia–Beszprémy Józsefné: Vászonhímzés és csipke

va- és a Bécsi-medence közös motívumkincsébe is. Teste szív alakú, koronája nagy és dekoratív, kardjai is vannak, de kecses kacsok folyjak körül (Párhuzam: LUDVÍKOVÁ I960: l67). Ezután térünk rá a lepedövégek legérdekesebb, emberalakos változatára, amelyből két példány is ismert: (LUDVÍKOVÁ 1962: 1. ábra és a mi 263. képünk. Lényegében egyszínű gyapjúval hímzettek). A magyar hímzésekre nem jellemző az emberábrázolás, tehát ez a motívum is lehet hiences jellegzetesség. Teljesen átszerkesztett ezen a két példányon a klasszikus háromágú virágtő. A középső virágág helyét foglalta el a vadász figurája. A két oldalsó stilizált gránátalma elszakadt eredeti tövétől és furcsa módon a szomszéd kompozíció gránátalmájához kapcsolták egy merész félkörívvel. Ebbe az ívbe zártak két-két szarvast, amelyek az íven belül háttal vannak egymásnak, de az „emberközpontú" motívum szempontjából mégis szembenéznek egymással, ahogyan a virágtő alatt a madár- és állatpárok szoktak. Erról a hímzésről Fél Edit szavai jutnak eszünkbe: „A virágtő megnevezéssel... nagyon indokolt az óvatosság. Hasonló szerepű vagy hasonló módon szerkesztett alakzatok ugyanis összeállhatnak például... hogy a középső függőleges »szár« helyét emberalak tölti be, amihez kétoldalt madár- vagy állatalakok zárkóznak fel." (FÉL-BESZPRÉMY é. n. 5) Külföldi anyagra vonatkozott ez az idézet, a mi hímzésünk nemzetiségi. A 263. képen mutatott példányon a figurák trombitát illetőleg vadászkürtöt fújnak (a 26l. kép madarai hasonló kecses lendületű mozdulattal emelik magasba a csőrükben tartott levélköteget). Talapzatukban világosan fölismerhető a nyugat-dunántúli népi hímzéseken gyakori, lapos, szögletes, kétfülű lábossá parasztosodott „olasz korsó". Leeső két vagy egy fülét is jelzik rozmaringághoz hasonló hímzett elemek. Ezek a romlott változatok a szerkezet félreértéséből adódtak. Kisebb számú emléke maradt párnák szabadrajzú népi hímzésének. . -:•-•'-••• ••."•-:: ••';--.-^;' •" ".•.. 273. Pámahéj hímzett vége. Egy 1889-ben született vasvári asszonyé, Molnár Ágnesé volt. A XIX. század elején készülhetett. Kendervászon. Pamutfonallal laposöltéssel száröltéssel, egymás mellé varrt száröltéssel hímzett. „Szabályos" nyugat-dunántúli a szerkezete: hangsúlytalan keskeny középcsíkban hulláminda fut kétféle virágfejjel, a hangsúlyos széles szegélyekben pedig 3-3 egyforma és (mellékágait leszámítva) háromágú virágtő sorakozik, az ezen a vidéken jellegzetes sok kaccsal. Az oldalágak megoldásában törökös elem jelentkezik: a csigavonalban kunkorodó ág 151