Mukicsné Kozár Mária: Magyarországi szlovének néprajzi szótára (Szombathely, 1997)

AJDA (dína, déjna) — Pndelovali so jo do 60. let tega stoletja, in sicer dve vrsti: sivo (törsko) ajdo za prehrano ljudi in paso cebel (-»cebelarstvo) ter zeleno (divdjo) ajdo za zivinsko krmo. Sejah so jo na zacetku julija v rzeno strnisce, pozeli pa konec septembra. Zrnje so ophali v kaso v lesem rocni stopi (-»bar) ah v rocnem mhnu z dvema lesenima kolutoma (mlin za dino, bér). V moko so mleh v mhnu (Dolnji Senik, Gornji Senik). —Ajdaje ímela med ziti pomemben delez po vsem Slovenskem. Madzan so jo gojih predvsem v zahodnih in severnih krajih in ponekod v Transilvaniji. (->kasa, -»zlevanjke, ->zganci) hajdina (lat. Fagopyrum vulgare) — Két fajtáját termesztették az 1960-as évekig: a közönséges (törska dina — lat. F. esculentum) hajdinát emberi táplálkozásra és méhlegelönek (-^méhészet), a tatár pohánkát (divdja dína — lat. F. tataricum) pedig állati takarmánynak. Július elején vetették rozstarlóba és szeptember végén aratták. A magot iamozsái ban (-»muhni) vagy keményfa korongpárral dolgozó kézimalommal (mlín za dino, bér) hántolták kásává. Lisztté malomban (Alsószölnök, Felsöszölnök) őrölték. — A hajdina a szlovéneknél jelentős helyet foglalt el a gabonák között. A magyarok elsősorban a nyugati és az északi vidékeken, s néhol Erdélyben termesztették. (-»kása, -»málé, ->gánica)