Károlyi Mária: A korai rézkor emlékei Vas megyében (Szombathely, 1992)

lehetséges, hogy nem is lesz ilyen a későbbi kutatások eredményeként sem. A séi település leletanyagának periodizációja során olyan következtetésre jutottam, hogy a lengyeli kultúrához tartozó utolsó települési periódus kerámiája már a lengyeli kultúra II. szakaszába sorolható, valószínűleg a II. szakasz elejét képviseli. Már többször szó esett arról, hogy a helyi lengyeli jellegű leletanyag milyen sok - mondhatjuk, a legtöbb - szállal a morva festett kerámia nagy köréhez kapcsolódik, érdekes módon szorosabban, mint a szomszédos burgenlandi, alsó-ausztriai leletkörhöz. A morva festett kerámia II. szakaszának alapos, sokrétű elemzése

31 segített hozzá, hogy kiválasszam a séi leletanyagból azt a kerámiacsoportot, amely nálunk is új szakaszt jelenthet és amelyet egyébként is késői rétegekben találtunk meg. A kerámiában ekkor megjelenő új formák az éles törésvonalakkal profilozott, tölcséresen kihajló széles szájú zömök fazekak (ez később a leggyakoribb kerámiatípus lesz), a lágy S profilú tálakat felváltó új tálformák: a perem alatt függőleges fallal és éles törésvonallal kialakított tálak, a behúzott és megvastagított vagy vízszintesen levágott széles peremű tálak (ez is gyakori típus lesz később), a tálak csücskösen felhúzott szájpereme, az edényperemek párnás megvastagítása, a csúcsos hasú, lapított edénytestek benyomkodott lécdísszel, az edényperemek és oldalak mélyített gyöngyözött díszítése, a függőleges állású szalagfülek, szűróedények, az edénydíszítésben a nagy, ovális alakú bütykök, a magas nyaktaggal ellátott tömör kerek bütykök, a durván bemélyített, többnyire rendszertelen vonalas díszítés, az alapszínen megjelenő sávos fekete edényfestés. A csotalpas kerámiák között egyetlen magas talpcsó töredéke sem található, s bár megjelenik az enyhén harangos formájú talpcsó is, ez mindig alacsony. Az edények alapanyaga rendkívül durva lesz, sokszor nagyméretű kavicsokkal soványító«, de feltűnik egy fekete, fényezett, selymes tapintású finom kerámia fajta is. Úgy látszik, hogy az edényfestés helyi gyakorlatának késói szakaszában használják a fehér festést is, de az előkerült darabokon mindig sárga és vörös színekkel együtt. Önállóan, más színek kisérete nélkül csak a vörös, a fekete és a sárga színek fordulnak eló a kerámiatöredékeken. A séi ásatásokon szerzett tapasztalatok szerint a késói rétegekben az edényfestés fokozatos megfogyatkozása figyelhető meg, elóször a többszínű festés tűnik el, majd az egyszínű, vörös festésű kerámia is. A Kisunyomban feltárt leletegyüttes - értékelésünk szerint - mintha folytatása lenne a séi település késói kerámiájának. E meggondolás alapján kapcsoltuk ezt a leletanyagot a lengyeli kultúra II. szakaszának végéhez. A kisunyomi leletegyüttes vezető edénytípusai a széles szájú, zömök, kétfülű fazekak. 76