Károlyi Mária: A korai rézkor emlékei Vas megyében (Szombathely, 1992)
behúzott peremű magas tál, amelyet keskenyebb szájnyílása és magasabb alsó része különböztet meg az előző táltípusoktól (56.t.9,10). Megjelenik egy gyengén behúzott peremű, domború oldalú egyszerű táltípus is (55.t.4,5), melynek szélesebb szájú, alacsonyabb változatát a peremből kiálló, ovális, tömör bütykök díszítették (56.t.2). Ide soroljuk még egy behúzott, megvastagított peremű, domború oldalú magas tál típusát is, amely csak egy töredékkel szerepelt a leletegyüttesben (56.t.8.) Ugyancsak egyetlen töredékkel képviselt egy késői lengyeli jellegű táltípus, melynek gömbszelet alakú alsó teste fölötti törésvonaláról függőleges falú felsőrész indul és sima peremmel zárul (50.t.4). 4. Váza alakú edények. Néhány nyak-válltöredék képviseli a típust, e töredékek alapján tölcséres szájú, S profilú edényt rekonstruáltunk, amelyet a nyak alatt kis hegyes, tömör bütykökkel díszítettek (56.t.7). Egyetlen töredékünk egy magas hengeres nyakú változatról is tanúskodik, amelynek sima peremét a perem fölé húzott kis kerek fülekkel látták el (55.t.2). A típus legjobban a bodrogkeresztúri kultúra igen jellegzetes "tejesköcsög" edényeire emlékeztet, de előfordul a szlovéniai korai Lasinja típusú leletek között is. 5. Csuprok. A peremes töredékek alapján rekonstruálva, S profilú, kihajló peremű, kisméretű edények voltak. Jellegzetességük a megvastagított szájperem, amely két változatban is előfordult: kissé megvastagított és rücsközött felületű peremrésszel (55.t.3) és belülről kinyomott, profilált peremrésszel, amelyet még benyomott mintasor is élénkített (56.t.5). 6. Csőtalpas edények. A csőtalptöredékek magas csőtalpas edényekről tanúskodnak és három változatban jelennek meg: függőleges falú hengeres csőtalp (51.t.l2), ferde falú szoknyásán szétterülő (49.t. 10) és valódi harangalakú csőtalp variációkban (49.t.l3). Néhány töredék jelezte a fedők használatát, és viszonylag nagy számban fordultak elő a nyélcsöves agyagkanál töredékek is (56.t.4,6). Az edények díszítéséről alig mondhatunk valamit. A már említett benyomkodott díszű peremtöredéken és néhány rendszertelen vonalas karcolású töredéken kívül semmi sem utal a kerámiák felületének díszítésére. A plasztikus díszítést a főleg tálak peremén és pereme alatt elhelyezett tömör, kiálló vagy lelógó bütykök képviselik, a kisebb méretű hegyes bütykök a váza alakú edényeken is előfordulnak. A kerámiák anyaga változatos, a leggyakoribb a kvarcos, homokkal vagy kaviccsal soványított alapanyag, főleg vöröses kiégetési színnel. Az agyag olykor tömött, nem soványított, szürke vagy vörös színben. A durvább kerámiák mellett néhány példányban egészen finoman iszapolt agyagból készült kerámia is előfordult, vékony világosbarna, sötétszürke vagy fekete fényezett bevonattal. 68