Károlyi Mária: A korai rézkor emlékei Vas megyében (Szombathely, 1992)

hogy a tűzhely készítésekor az árok már egy ideje nem töltötte be eredeti rendeltetését, nem használták a település lakói. A tűzhely szintjében sarozott padlórészietet is tártunk fel és megfigyelhettük, hogy az egész foltot építményre utaló vastag, átégett paticsomladék borította. Az ásatási napló elárulja, hogy e lakóház maradvány bontásakor a legfelső 30 cm vastag feltöltési rétegben festett kerámiatöredék nem fordult eló, amit már a napló írásakor különösnek találtam, ismerve a település gazdag festett kerámiaanyagát. A ház alsóbb rétegei már tartalmaztak festett töredékeket is. E házmaradványtól keletre és nyugatra is újabb jelentós telepfoltok húzódtak át a belsó árok felett; a nyugati folt egy jellegzetes metszetét mutatjuk be a 39. tábla 3. ábránkon. Az A - В metszet szemléltetően tanúskodik az árokrendszer feltöltődési folyamatáról, amelyből úgy látszik, mintha a hegyesaljú árok települési hulladékkal történt telítődése után települési hiátus következne (ezt üres agyagos talajréteg képviseli), majd ebbe az üres talajrétegbe mélyülnek a következő építési periódus nagyméretű lakó- és hulladékgödrei, melyeket sötét, faszenes, kerámiás, szervesanyag tartalmú feltöltés jellemez. A 39. tábla 2. ábráján a körárok rendszer egyetlen feltárt kapujának környékét mutatjuk be, azokkal a kisebb gödrökkel együtt, amelyeket már a feltöltődés után ástak rá az árkokra. A fó árok belső oldalán kemence omladékához nagyméretű munkagödör csatlakozik, mely - a cölöphelyekból ítélve - valószínűleg fedett volt Ezt a kemence-munkagödör együttest a fó árkot kísérő kis paliszád árokra ásták rá, nyilvánvalóan a településnek már egy későbbi periódusában. A séi településnek általam javasolt belsó periodizációja tehát leválasztja azt a folyamatot (valószínűleg időben sem jelentéktelen hosszúságú), mely alatt a kettős körárok rendszer települési hulladékkal telítődött (I.-II. periódusok), feltételezvén továbbá, hogy a település következő szakaszában az árkoknak már a helye sem volt látható. A település életének másik jelentós időszakában létesültek az árkokon áthaladó illetve azokba beleásott nagy objektumok, melyeknek feltöltődése további finomabb periodizáció lehetőségét kínálta. A feltárt terület több - egymástól távoli -pontján is összehasonlítottuk a lengyeli kultúrához tartozó telepobjektumok feltöltési rétegeit, és ebból úgy látszott, hogy a legfelső, átlagosan 30-40 cm-es feltöltés kerámialeletei több olyan tulajdonságot is mutatnak, melyek már a lengyeli kultúra későbbi, második szakaszára utalnak. Felmerült az a gondolat is, hogy a megfogyatkozó festett kerámialeletek egy festetlen kerámiás periódus létét is valószínűvé teszik a séi településen (IV.-V. periódusok). E késói periódusok anyagát a feltárt területnek csak néhány pontján találtuk meg, a korábban említett helyeken kívül például ott, ahol egy római kori épület falai és padlózata akadályozták meg a 50