Károlyi Mária: A korai rézkor emlékei Vas megyében (Szombathely, 1992)

tömör bütyök, a test a talp felé karcsúsodik. Az edény fala vékony, rossz megtartású, anyaga kvarcos, simított, szürkésdrapp. (O.90.3.4) 28. tábla: A gödör feltöltéséből előkerült leletek /1 - Fazék peremes nyaktöredéke, a perem kiszélesedik és felül vízszintesen levágott, a nyak hajlatában belül éles törésvonal. Anyaga kavicsos, durva, felülete erősen lekopott, vörösesbarna. (6.90.3.5) /2 - Kis fazék két füllel, nyaka tölcséresen kiszélesedik, pereme vízszintesen levágva, a két sarkosan kihúzott fül a peremből indul és a vállra támaszkodik. A nyak alatt gyenge vízszintes megvastagítás, a hason éles vízszintes törésvonal. Felülete lyukacsos, szemcsés, erősen lekopott. Színe drapposszürke. (Ó.90.3.2) (5. színes fénykép) /3 - Nagyméretű edény magas üreges csőtalpának töredéke, felül harangosan kiszélesedik, majd gyengén karcsúsítva a talp felé szétterül. Anyaga igen rossz megtartású, morzsalékos, külső felülete erősen kopott Színe szürke. (O.90.3.3) /4 - Erősen kopott és rongálódott, feltehetően hengeres nyakú edény peremes töredéke, a peremből induló bütyök vagy fül alapjával. Anyaga kavicsos, szürke. (6.90.3.8) /5 - Edény megvastagított aljú oldaltöredéke, kavicsos anyagú, igen durva, felülete erősen kopott, vörösesszürke. (O.90.3.7) /6 - Kis edénynek a talp felé erősen szúkülő alj- és oldaltöredéke. Az alj gyengén omphalosos. Felülete durva, szürke. (O.90.3.6) A kerámiatípusok szempontjából áttekintve a leletegyüttest, úgy látjuk, hogy az ismert széles szájú, kétfülú hasas fazék mellett új típusként jelenik meg a két éles vízszintes törésvonallal felépített testű, sarkosan formált fülekkel ellátott kis fazék, amelynek formai jellemzőivel további lelőhelyek anyagában is találkozunk még. A hengeres nyakú, kihasasodó testú amfora újdonsága a nyak hajlatában elhelyezett két kerek, széles szalagfül. Időrendi kérdések szempontjából fontos, hogy e lelőhely kerámiái között találkozunk először valódi, ívelten formált harang alakú magas csőtalppal, ami ezideig még nem fordult elő területünkön. A kerámiák technikai kivitelezéséről csak annyit mondhatunk, hogy a legtöbb darab kaviccsal erősen soványított agyagból készült, mai felületük azonban olyan mértékben lekopott, hogy még rekonstruálni sem tudjuk az eredeti edényfelszínt. A kerámiák anyagának ilyen nagyarányú lepusztulása arra mutat, hogy a leleteket nemcsak időnként öntötte el a folyó vize, hanem bizonyosan huzamos időn át a lelőhely a Rába vízszintje alatt feküdt. 35