Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Kálmán Mária kétnyelvűvé vált. Német nyelve független volt a táj dialektusától. Ennek oka, hogy ő nem a paraszti közösségeken belül, hanem értelmiségi családoknál és nagyrészt Bécsben tanulta meg a nyelvet. Magyar nyelve sem egyezett meg teljesen a szigetiekével, nem az azok nyelvtani törvényeit követte. Érezni lehetett, hogy igen sokat olvasott. Világos, tiszta beszéddel adta elő történeteit, a hiedelemmondák egyik legjobb elbeszélője volt. Idősebb korában véglegesen Bécsbe települt át, ahol lányánál élt, aki a középiskolát elvégezve házasságkötése révén a magasabb polgári rétegbe lépett be. A bécsi családnál, a férj anyanyelve miatt is, németül beszéltek. Kálmánné is ilyen nyelven adta ott tovább elbeszélésanyagát. Nyaranként rendszeresen visszatért szigeti házába, ahol azonban visszavonultan élt. Örökölt, kisparaszti házában nem a falu törvényei, hanem az ő személyes rendje szabták meg mindennapjait. Szigeten nem is voltak hallgatói. Halála után az idős asszonyok még bábaasszonyi képességeit emlegetik, a fiatalok számára már éltében megszűnt élni. 85