Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

történt halála is. Mindig mondogatta, hogy a virágok és állatai megértik beszédét. Utolsó találkozásunk alkalmával avval búcsúzott, hogyha a kutyája megdöglik, ő is elbúcsúzik az élettől. A kutya megdöglött és fia szerint ő csak azt mondta: „Na, Róza, most te kerülsz sorra." Kiment kertjébe, elbúcsúzott virágaitól. Mindegyikkel megígértette, hogy beteg fiának is olyan szépen fognak majd nyílani, mint neki. Másnap beutaltatta magát a rohonci aggok házába, ahol megírta saját halotti búcsúztatóját. Mikor evvel kész lett hazajött, hogy otthon halhasson meg. Életében senki sem akarta megérteni, halálában kapta meg az átélt kiközösítés helyett a megérdemelt megbecsülést, az egész falu gyászolta. Én is.