Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Na, ászt meguntuk. Akkor aszongya a kolegám: „Vannak szép könyvek," aszongya, „ezekbe nézegessünk." Persze ászt vizsgátuk, nézegettük. S akkor, mikor ászt is meguntuk vóna, hát jöttek hazafelé. Hazafelé jöttek persze a templomba. Az öreg bácsi berohant a szobába, a könyvé ragadott. Hát abba a könyvbe láttam mindenfélit, csak jót nem. Ott vót mindenféli jel benn. A bötüket asztat megolvasni nem lehetett vóna sehogycse. Akkor osztán az öreg odaugrott a könyvér, érte ragadott. Meg a barátomnak jó két pofont levágott. Aszittem, hogy a feje leszakad. Én meg, ustorgye, kijaz ajtón! Eszalattam. Hát ez baszorkánkönyv. Más lehetett? Bisztos annak köllött lennyi. Hát abba vót mindenféli jel. Mindenféli állatjelek. Akkor mindenféli bötü. Rendes bötü is vót benn. Akkor a másikat egyátalán nem lehetett megösmerni. Hát akkor nem vót más. Ja, hát bisztosan abbú tanúnak, abbú végzik az izét, a munkájokat, amire szükséggyük van. Itt a faluba! 398