Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Bemegy. „Na, mast csak köpüllön tovább." Az köpül. Gondulta magában: „Istenem, mi lesz mast itt? Mi lesz itt bent?" Mert látta. Hát osztán, mikor ügyi összeköpült, kiveszi. Hát ollan gyönyörű nagy darab vaj volt. Nemsokára szalad ám a szomszédja : „Jézus, Mária! Mit szólsz hozzá? Az egész köpüm teli lett szarral. Szar lett a vajambul, de nem tudom, hogyan." Hát igye az a vándorlegény valahogy megcsinyálta. Már valahogy értette. 101. SÖPRŰ A BOSZORKÁNY ELLEN Baszorkányok ellen a söprüt az istállóajtóba teszik. Seprűt tesznek. Meg a lepedőt valahol a házba kifeszitik, meg sót tesznek a kéménbe. Meg osztán mielőtt lefeküsznek, megszentölik az ajtóná a sarkokat valahogyan. Ahogyan előbb mesétek ezek a régiek. Ja, fétek a baszorkányoktú. Nagyon is fétek. Osztán a sarkokat szentűték meg. De vót nálunk egy ember. Az nagyon is értette ám. Ténleg értett hozzá. Hogy baszorkány járt be. Osztán aszongya: „Megájj, maj segítek rajta." Osztán beleverték a kést valahogyan az eresz alá. Ahun a viz lecsöpög. Akkor oszt az az egyén szalattám: „Hogy szépen kérlek, vedd ki ászt a kést." Mer ü kapta ászt a kést. 102. FARSANGIFÁNK A DIÓFA ALATT Na, asztán akkor ippeg egy asszony kiment farsankor ugye. Kinn járkát a fák alatt. Hát a dijófa alatt annyi karafun fekütt. Azok a farsangifánkok. Gömbölüjek. Hej, kupucútak hamar, hogy hazavüszik. Beletették a köténybe. Mikor otthon kiboncsák, mi lett belüle? Mint lószar. Hát osztán ászt is a baszorkányok szórták oda le. De nem lett belüle semmi, hogy megehettek vóna. 103. A BOSZORKÁNY KÉSE Előbb csípűnyi jártak le Magyarországra ugye innej a férfijak. Mer a megélhetés nagyon nehéz vót. Asztán itt valami nagy dijófa alatt talátak egy gyönyörű kést. Az egyik fijatalember. Osztán lenn, jó messze, mikor előveszi a kést szalonnát vágni, aszongya neki a gazda: „Ejnye fijam, honnaj vetted ászt a kést?" „Hát," aszongya, „itt a dijófa alatt talátam, nálunk." Aszongya: „Hát az az enyém vót." Aszongya: „Lehetetlen dolog. Hogyan gyütté vóna te oda?" „Hej, fijam, sokat táncótunk mi ott a dijófa tetejin. Söprün mentünk oda," aszongya. 371