Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

90. AMIKOR AZ ÚRISTEN NŐSÜL No, hát akkor a Jézus nevébe, mint a cigány monta, mekkezgyök. Há, nem vótam ott, ahol ez megtörtén, mer énis csak úgy hallottam meséni. Hogy a földesúr kijelentette, hogy a lányát csak ojjan legénnek fogja férjnekanni, aki üneki tud három esetet mondani, amit a földesúr elhisz és három esetet, amit ü nem hisz el. S erre egy juhásznak a fija jelentkezett, hogy ő fog ojjasmiket elmondani neki. Spekulát, gondúkodott a juhásznak a fija, hogy mit foggyon vagy hogy foggya észtet összeállítani. És mégis utollara sikerűt neki. Beállít a födesurhó, hogy ü tud valamit neki mondani, amit ü efog hinni, meg nem fog ehinni. Az eső kérdés az vót, hogy a legény aszonta, amint a Tiszán főnek jött, hogy látta, hogy a Tisza ég és a parasztok, a népek a falubó horták szekéren a szamát, szamáve ótották a tüzet. Erre a fődesúr aszmonta, hogy takaroggyon ki a szobájábú, mer észtet sehogyan se hiszi e. Ement a legény. Következő nap megin visszament. Megin leaggya, hogy ü megin látott valamit. A Tiszán amint föleié megy, lássa, hogy a népek a Tiszán szedik a sűtthalat. Szekerekre raktyák. Erre a fődesúr aszmonta, hogy ü észtet ehiszi, mer tegnap aszmonta, hogy a Tisza égett, szalmáve ótották. Hát biztos tegnap a halak megsűtek. Akkor a legén megin ement. Harmaccor megy, hogy lennjárt az Alföldön és látott egy nagy madarat, aminek az egyik szárnya elfőtte az Alfődet. Akkor erre a fődesúr megin megharagudott és ekergette. Mer aszonta: „Ez nem léteszhetik. Hazucc. Menny a fenébe!" Ement a legény. Visszamegy mégecce. Előaggya megin, hogy ü látott egy tojást az Aföldön fekünnyi. Künn a pusztán két szekér vót a tojás mellé állítva. Dorongokon akarták a tojást föhajtani a szekéren, de sehogyse sikerűt nekik, mer a tojás nagyobb vót. Nem tutták a szekérre förakni. Akkor a fődesúr aszongya neki : „Ehiszem, mer tegnap ászt montad, hogy ojjan egy nagy madarat lattá, hogy egyik szárnyára efette az Afődet. Az a madár tojta asztat a tojást." Megin elengette. Megy ötöccör. Megin kérdi a fődesúr, hogy mit tud. Ü erre ászt felete, hogy ü mást nem tud, mint csak ászt hallotta, a népek beszéték, hogy az Isten házasodik. Megin ekergette, hogy az nem léteszhetik. Az Isten nem nősül, szóvá, nem házasodik. Ekergette. A legény megin spekulál. Emegy hatoccó hozzá. Aszmongya, ahogyan gyött fö az Aföldön, látott egy nagyon hosszú létrát. A létra feért addig, ameddig csak látta. Még a végit se látta. Cigányok hegedűvé, cimbalmot vitték fö a létrán, a nagybőgőt. A létrán mentek fe. Mindaddig niszte ükét, ecce csak etüntek a muzsikusok. Akkó a födesur aszmonta, hogy ehiszi, hogy az Isten házasodik, mer tegnap aszonta, hogy az Isten házasodik. Hogy mennek most a muzsikusok az Istennek a lakodalmába muzsikáni. S errefő mekkapta a fődesúrnak a lányát. És még máma is talán boldogok, ha meg nem hátak. 91. A CIGÁNY ÉS A KÁVÉ A cigány nagyon szereti a kávét. S az is ámodott, hogy üneki van egy fazék kávéja. De hideg vót. És a cigány a kávét csak nagyon melegen szereti. És főkört. Betüzet, hogy megmelegíti a kávét. Megmelegűt a kávé, mekkapta innya és eközbe a cigány föébrett. Erre meg aszonta: „Hogy a devla ruggya meg az étvágyomat, hogy én a kávét ittam vóna meg hidegen." Mer melegen má nem tutta meginnya, mer azt is úgy álmotta és felébrett benne, mikor a kávé meleg vót. 364