Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

73. A LEGÉNY HAZAREPÜL Asztán innej ott vót egy öreg néni. A legény aszmongya a kollegájának: „Ja de jóvóna hazamenni," aszongya, „hónap nálunk izé van, templomnaptya, Katalin nap. Szeretnék hazamennyi a búcsúra." Az az asszony hallotta. „Na," aszongya, „ha íppeg az a kedved, hazavUszlek én." „Na, de hogyan?" „Ne törőggy avva. Milien messzi?" No, osztán monta. „Na," aszongya, „féltiszkor harangoznak be, féltiszkor má otthon vannunk." Hát az asszony is valahogyan mekkente ügyi magát, meg az izét, a legént is. Asztán hazarepűtek onnaj ide. Itthon vótak. Mire beharangosztak, itthon vótak. Baszorkánok valami kenőccsé tudnak repűnyi. Valami kenőcsöt hasznának. 74. A NYÖGÉRI REPÜLÉS És akkor itt volt a mi határunkban, az irtáson egy diófa. Talán tud maga is rúla Reszka néni. De nem láttam. És ott tarttózkottak a baszorkányok. Ott volt a gyülessek. És nálunk volt egy kisharang. Mert előbb minálunk ügyi, ha éjjel valaki meghalt, lélekharangot húztak. És annak a harangnak ollan hatalma volt, mikor avval a lélekharanggal húztak, hogy a baszorkányoknak le köllött szállani. És akkor lent voltak Magyarországon csépűnyi innejt Alsóőrbül többen. Nem? És egy asszonynak is volt egy fia. A szomszédasszonynak mesélte : „Kár, hogy a fiam nincsen itthon, mert holnap Katalinbál lesz." Nem? Búcsúnap. S a szomszédasszony azt mondta neki: „Hát csak az a bajod, hisz," azt mondja, „én tudok segíteni. Én hazahozom még az éjjel a fiadat." „Ja, hogyan?" „Hát," azt mondja, „te avval ne törőgy, ne érdeklőgy utána. Az az én dolgum. Csak azt mond meg, hogy hazahozzam-e és mit tudsz érte adni, hogy hazahozom." Ja, azt mondja, hogy üneki nincsen semmi, semmi pénze sincsen. Mit adjon? Hát azt mondta neki: „Akkor igérd meg, hogy nem árulsz el. Asztat fizeted nekem és estére a fiad itthon lesz." És evvel a szomszédasszony eltűnt. Nem? És egy óra vagy két óra múlva egyszer csak verik az ablakot. A legény kiábát: „Anyám, eressz be!" És az anyja felkölt. Hát tényleg igaz, hogy az ő fia itthon van? Fölnyitja az ajtót. Kiimegy. A fia volt itt! Az az asszony hazahozta Nyögérbül. Röpültek söprüvel. A legény is, meg az asszony. Fölültette a söprüre és röpültek. 75. A NÉGYLÁBÚ VALAMI Itt van az én apám. Anyánkhó járt Fölsőőrbe. A Slejfer Sándort ismerték jól. Az volt a kolegája. Együtt jártak Fölsőőrbe a lányokhoz. Hát persze már megkístek. Jól íjfél után volt már, mikor jöttek hazafelé. És a fölsőőri bürün mikor át akarnak jönni, a bürün keresztül fekszik valami. Mint egy kutya, ollasféle. És apám nekimegy, hogy eltújja onnan. Az az állót fölállott és mindenhogyan csak keresztben állott. Nem ? Nem engedte sehugyan sem ükét. Akkor otthatták. A Sándor bácsi azt mondta apámnak: 355