Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

41.AZESZTERHAZI De asse tudom most, Ferenc Jóska létezett-e akkor vagy mellik királ vót a császár, ászt én nem tudom. Hát az Eszterházi, azután a Nádasdy, a harmadik nevit bisztosan nem tudom, ezek összeesküttek, hogy a császárt eteszik lábaiul. Valamikor csak lóháton jártak ugyebár. Hát Bécsulhelbe vót kitűzve nekik a pont, ott találkoznak. Talákosztak is valami szállodába. Hát ott megbeszéték a dogot. De az Eszerházi egy hamis fráter vót, mekkő adni. Az valahun fönt Báden, meg mi között, egy lovat má előre odaállított, hogy ő innejt odájig lovagul, ott akkor lovatcserél, hogy ü előbb bekerüllön Bécsbe, minthát ezek ugyebár. Mer ezeknek csak egy lovak van, őneki meg kettő ló, hogy tuggyon váttani. De hogy csináta? Ahogy egy asztalim űtek, a kalapját, a kabáttyát ászt a fogason hattá, hogy ne vegyen gyanút, hogy ü lóg. Úgytett, mintha kiköllene menni hát a klozetre. Avva meghat a lova készenát. Evót készítve. Fölugrott és ellovagut. Hát ezek azután észrevették, utána! Ü lovat vátott is, de a vár kapuba, ahogyan a kapu kinyílott, má a kettő utána meg is jelent. Ha a kaput az őr nem tuggya betaszítani gyorsan, ott má le is vágták véna a fejit, ez a kettő. Hát így, hogyhát az árulást megcsináta, mekkapta az Eszterházi a Nádasdy birtokot és mekkapta a másikat is. így kerűt hát a vagyonhó. És akkor a királ kijelentette, má kilencvenkilenc dominima van. Hogy egy dominumba mennyi van, én nem tudom. A századikat nem fogatta el. Mertha efogatta vóna, nem tudom, mennyi katonaságot köllött vóna etartani neki. Másképp sokká többet kapott vóna. Bécsulhelhbe, ahol a kettő lelett fejezve, annak ott van máma is a jele. 42. A HUSZÁR ÉS A SZENTEK Hát valamikor a huszárok mentek falurú falura és ott kvártélosztak éccakára. Hát egy huszár egy paraszthoz kerűt. Beinvitáta vacsorára a huszárt. Hát a huszár, ahogyan a konyhán vacsorásztak, accsak körűlesegetett. Látta, hogyhát a nyitott kémények valamikor voltak, teli van hussa aggatva. Kérdi a parasztot. Aszongya: „Gazduram, mik azok ott fönt a kéménbe ?" Aszongya: „Nézd meg pajtás," aszongya, „az a nagy az Isten. A másikak körülötte, azok a szentek. Azok vannak vele." Hát jó van. A huszár kikompenáta a dolgot. De keskeny ablak vót a konyhán. Ászt kinyitotta, hogy a paraszt nem vette észre. Nem tárta ki, csakhát megnyitotta. Mikor eccer látta, hogyhát a paraszt alszik, ő meg oda, meghat kinyitotta az ablakot, meg beugrott a konyhába. Az összes szenteket mind leszette, meg összerámúta. Reggé útnak kenek. Odaállott hát. „Gazduram," aszongya, „Isten vele gazduram," kezetnyujtott, „a szentek," aszongya, „velem." Mert a szenteket mind evetté. Az Isten a kéménbemaratt. 43. AMIKOR A HUSZÁR LOVÁT ELLOPTÁK Egy másik huszár szinte hát a parasztim vót. Ais meghítta vacsorára a huszárt. Vacsora után kiment az istállóba, fogta a lovát, meg evezette, edugta a lovát. Visszatér a gazdához. Aszongya: Gazduram, nézzen utána, hogy a lovamat mekkericcse. Ellopták a lovamat. Merha a lovam nem lesz meg," aszongya, „reggé az egész család az akasztófára kerül." 310