Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

olyasvalamit jelent, amit sohasem lehet teljességében rögzíteni. Nekem sem sikerült, de valami csak összejött. Ami tizenötezer órába belefér, megtölthetne egy kisebb könytárat. S milyen kevés látott még ezekből az eredményekből napvilágot. Hét-nyolc könyv, egyetemi előadások sorozata. De mind németül. A „Kire marad a kisködmön?" jött elsőként magyar nyelven ki. Most kézbeadom az „Aranymadár" anyagát. De még mennyi minden van tartalékban? A jeles napok, az egyházi év, egy parasztnemesi falu élete a múlt században, a törökkori halkereskedelem, stb., stb. Az idő azonban nem áll meg. Ne vesse senki a szememre, hogy a kutatás történetéről szóló leírásomban nem tudóskodom, hanem egyszerű emberként bevallom érzelmeimet. Most, amikor én is egyre öregszem, lomhán verekszek, már nincsen időm arra, hogy a tudós ember okoskodásával ezernyi könyvből idézve értékeljem ki eredményeimet. Azt más is el tudja majd végezni. Számomra ebben a kötetben is csak az a fontos, hogy szememen, tapasztalataimon átszűrve leírjam azt, amit a múlt és jelen határán sikerült még rögzítenem.