Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Hát egy vitéz: „Na, fijam," aszongya, „megtudnád-e mondani, micsoda jelek vannak a kirájleányon?" „Igenis, urajim," aszongya, „én megtudom mondani." „Hát, ha megtudod mondani, feleségül kapod." Aszongya: „Urajim, nézzék meg. A térdejin a nap van rásütve." „Stimmt!" „Második?" „A mellein a királi cimer." „Harmadik?" „A lábaközött a félholdak vannak." Megnyerte a királleánt. így a szabósegédbű királ lett, ami nem sokszor történt meg a világba. Ritkán. Hát így osztán a fickó a két nyúl által nyerte meg az igazi jövőjét és a boldogságát. 19. A HÁROM LUSTA Hát a Mátyáskirálnak vót három lustája állítólag. Hát Matyáskirál fogott valami csekél pénszt. Mer valami fészerbe, mongya a magyarember, ott tanyásztak. Kipróbálta, hogy mellik a leglustább. Hát, mikor a Matyáskirál megérkezett, mind a három hát a fekvőheliröl fölkelt: „Parancs, fönség!" „Itt van pénz," aszongya, „amellik leglustábbnak tuggya tenni magát, hát" aszongya, „az kaptya meg." Ja, hát egyik is, a másik lehevert. Ott ekesztek nyujtószkodni. A harmadik nem mozdul meg. „Hát," aszongya Matyáskirál, „te mérnem feksző?" „Uram," aszongya, „mer lusta vagyok lefekünni." Hát avvót a leglustább. Hát az kapta meg a pénszt. Hát osztán próbát tett, nos hát ezek igazán lusták? „Hát kipróbállom." Elment, meg főgyujtotta ászt a fészert Matyáskirál. Hogy mejjik lesz mast leglustább. De ott mind a három bennégett. Egyikse kelt fö. Hát úgy a fene megette őket. Azóta nincsennek ollan lusta emberek. 20. RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS Hát a Rudolfrú annyit tudok mondani, hogy én ott dolgosztam. Ott volt a császárnak a vadászkastéjja. Ott jöttek össze ezek a grófok, hercegek vadászatra. Na, mi is vót a neve a fej ér népnek? Hogy ászt szerette volna ott meg hát a Rudolf. És egy magyar gróf észt látta volna, hogyhát miccsinál a trónörökös. Tőrt rántott és leszúrta a Rudolfot. Pedig hát nem igaz, monták a népek. Hanem az egész másként történt a Rudolffá. Csak ewe a sméve akarták elintézni. De, hát a Rudolf úgy szűnt meg. A Roccsild család az zsidó volt. Annak volt három lánya. Egy macskafejü, egy hódfejü és egy igen gyönyörű lánya volt neki. Hát Ferencjóska a Roccsild családdal igenjóba volt. Asztán kint sétáltak valahun a Sönbrunnba-. Hogyhát a Rudolf igen haragudott a zsidókra, kirántotta a kargyát és annak a szíp lánnak levágta a fejit. Tehát az aptya megbüntette, számkivetette. Hát a Rudolf eltűnt. És mindaddig, még hát a Rudolf létezett, polgáriházasság nem létezett. Minekutána hát űt száműszte, hogy a felesége újra férhezmennyen, az hoszta föl a polgári házasságot, a Ferencjóska. 279