Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

A HIEDELEMJELENSÉGEK MEGOSZLÁSA A burgenlandi magyarok között végzett monografikus kutatásom során rájöttem arra, hogy a hiedelemjelenségek egy településen belül is nemek szerint oszlanak meg. Ez még feltűnőbb lett akkor, amidőn a parasztfalvak és az uradalmi majorok lakóinak hiedelemvilágát egymástól elválasztva vizsgáltam meg. Mindenütt az a hiedelemanyag él, tölt be egy funkciót, amelynek a mindennapi életben, a gazdálkodásban valamilyen aktív jelentősége van, illetve volt. Már az eddigiekben rámutattam arra, hogy a hiedelemjelenségek megléte mögött mindig valami azt keltő, okozó, az egyént vagy az egész közösséget érintő háttér van. így pl. amíg a vizes, mocsaras réteket nem csapolták le, állandó volt a mocsári láng és az ehhez kapcsolódó hiedelem is. Amikor ez a lecsapolás megtörtént, eltűnt a láng, és vele párhuzamosan hamarosan a hozzákapcsolódó hiedelem is, hogy aztán később csak mint szerepét vesztett mondaként éljen tovább. A paraszti munkamegosztás szerint vannak olyan feladatok, amelyek csak a nők, mások csak a férfiak feladatköréhez tartoznak. Ha ezt pontosan megfigyeljük és a hiedelemanyagot is e feladatvállalás szerint csoportosítjuk, ismét csak oda lyukadunk ki, hogy ugyan bizonyos körülmények között mindkét nem tagjai ismernek egy adott hiedelmet, de csak az egyik nem tagjai élnek vele. Ismét találkozunk olyanokkal, amelyeket csak az egyik nem tagjai ismernek. Ilyenek például a szüléssel kapcsolatos hiedelmek. A majorok és a falvak lakói két egymástól elválasztott és az életformához szabott világban élnek. A falu megélhetésének alapját a földtulajdon, a terméseredmény, állatállomány és a testi egészség képezik. Ennek megfelelően hiedelemanyaguk sok rétegű. A majorok lakóinak állatállománya jelentéktelen, földjük nincs. Az ő létalapjuk munkaerejüktől és az evvel kapcsolatos jövedelemtől függ. Éppen ezért nem hisznek sok olyan hiedelemben, amelyeknek a paraszti életben nagy fontosságuk volt vagy van még ma is. Azonban mindkét csoportnál azonos az asszonyi élet (szülés, kisgyerek gyógyítása) elkerülhetetlen nehézségeivel kapcsolatos jelenségek összessége. Mindkét társadalmi rétegnél (parasztoknál és a majorbelieknél) előfordulnak olyan hiedelemjelenségek, amelyek létjogosultságukat elvesztették, amelyben már nem hisznek, és amelyekből hiedelemmonda lett, azaz átkerültek az elbeszélésanyagba. A következőkben megkísérlem, a már bemutatott hiedelemanyag leírás alapján a nemek és társadalmi csoporthoz való tartozás szerinti különbségek táblázatba sorolását. Ennél bizonyos rövidítéseket vezettem be, azaz az egyes fogalmakat különböző betűkkel jeleztem. 203