Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

31. AZ ÉJSZAKA ISMERETLEN RÉMEI A hiedelemmondák csoportosításának végén azt foglalom össze, ami az adatközlők véleménye szerint ugyan boszorkányos, de nem a boszorkány műve. Tekintsük amolyan teknővakaréknak, ami ugyan már kenyérnek nem elegendő, de amolyan lángosfélét még csinálnak belőle. Az idetartozó történeteket nem hagyhattam ki, mert a spontán elbeszélés során kerültek elő, az itt élő emberek hiedelemvilágában élnek. Akkor is, ha nem tartoznak szervesen össze, megkíséreltem őket, a lehetőség határain belül, csoportosítani. Mint már más helyen megemlítettem, az éjszaka az az időpont, amelyik tele van ismeretlen veszélyekkel és éppen ezért igyekszik mindenki, különösen a nők, otthon maradni. A kintjárót különböző jelenségek, elsősorban állatok formájában ijesztik meg. Éjszakai tilalom alá tartozik a temető is, amiben ugyan erősen hisznek, de még nappal sem beszélnek róla szívesen. Az elátkozott csárdában is csak naplemente után kezdődik az élet. S mivel karácsony éjszakáját is hiedelemmonda formájában említették meg, ezt sem hagyhattam ki. Kolmanné mondta el Szigeten: „Sokat mesétek, hogy előtte, előttük ugrat. Ugrátak egész hazájig, míg haza nem ért. Egész hazájig mindig itt ugrott, ott ugrott. Bisztos baszorkán vót. De az nem lehet igaz. Accsak fét. Látta talán az árnyékát. Megijett az árnyékátú." (1963.) Az éjszakai kijárás tilalmából született meg a félelem, és ez Kolmanné félelme volt, mert ez az eset még vele történt meg. Az anya sebesült fiát viszi éjjel a felsőőri kórházba, útközben egy állat áll eléje és fenntartja. Az asszonyban az anya bátorsága erősebb volt, mint az ember félelme és összeszidta mindennek. Az állat erre azt válaszolta: „Gyütté vóna egy félóráve később, akkor se te nem lattá vóna engemet, se én nem láttam vóna tégedet." (78. sz.) A kutya gyakran az ördög egyik megjelenési formája. Ezt láttuk már a kincsásás mondáinál is, ahol fekete volt. A 168. számú történetben is fekete kutya állja el a látogatásból éjjel hazamenő asszony útját. Az asszony menekül, de a kutya követi, és mikor háza ajtaján belép, hirtelen eltűnik. A megcsalt hiedelem tárgyalásánál Pesti Ernőék a fekete lábú fehér kutyát lestek meg. Ehhez hasonló történt Pullaynéval Szigeten. „Eccer is ementek tollatfosztanyi. Eccecsak aszongya édesanyám, nízzetek, aszongya, ott mi megy. Ollan egy fehér, nagy kutya futott a fődön. Szinte elosont mellette. Asztán az az illető, az ott allú, nem látta. Hát, hogy hol? Hát éppen itt megy. Nízd meg! Hát az nem látta meg. Idesanyám meg látta. Sokszor beszéte észt." (Phon. Arch. Nr. В 6777.) A bakkecskét nemcsak azért nem szerették, mert büdös, azt mondták, bűzlik, mint az ördög, hanem az ördög egyik megjelenési formájának is tekintették, ha éjjel jelentkezett. Mondai formában csak Dobronokon hallottam. Az éjjel hazafelé menő férfi nyomába szegődött egy bakkecske. Addig, addig, hogy azt meg is állította. A férfi félelmében már a zsebében levő rózsafüzért fogta. A kecske rá-