Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

30. FORGÓSZÉL Ribarics János Középpulyán (Mitterpullendorf) mondta el a 35. számmal (Thompson Matif-indexében 270.) jelölt történetét, amelyben a forgószél elárulja a gyilkost. Ebben a hiedelemmesében egy meg nem határozott démoni lény utazik, és amit hall, vagy lát, elárulja. Ez a beállítottság nemcsak az elbeszélésanyagban mutatkozik meg, hanem a mindennapi életben is számtalanszor megfigyeltem. Civakodásnál hallottam: „Inkább a forgószélnek mondtam volna meg, ne neked!" Amikor egyszer egy asszonyt kérdeztem, valamit kitől tudott meg, azzal tért ki a válasz elől: „A forgószéltől!" A német nyelvű községek, de több horváttól is hallottam, hogy ezt a szelet Schratt'1-nak, vagy Schratt'l-Windnek nevezik, és ez a jelenség nem azonos a boszorkánnyal. Kálmánné Őriszigeten mondta: „A forgószél, az ojjan srátli. Eviszi a szénát, meg mindent. Mindig mongyák, hát most itt a srátli. Amikor ojjan a szél, hogy mindent elvisz. Például a réten összerakja az ember a szénát." (Phon. Arch. Nr. В 6795/1.) Amikor kérdeztem, hogy ez a srátli azonos-e a srátlicsibével, világosan megválaszolta, hogy nem. Számomra úgy tűnik, hogy a forgószélnek ilyen formájában jelenlevő démoni alak, amelyet nem személyesítettek meg, nem azonos a boszorkánnyal akkor sem, ha ezt gyakran boszorkányként emlegetik. Kirisits Mária Stinatzról tartalmilag azonos történetet mondott el, de ő már boszorkányt említett. Csak amikor kérdeztem, hogy ez olyan boszorkány-e mint a többi, mondta, hogy nem, ez valami más, de hát azér csak boszorkány. „Apám mesélte egyszer. Szántani voltak. Ökrökkel szántottak. Na, most úgy volt, hogy egy szél támadt és nagyapám mondja: Te, most itt van ez a szél, most ne beszélj, a boszorkány van benne. Na, most néz az apám fölfelé, az erdőre. Most látja, hogyan dőltek a fák összevissza, a koronájuk egész lent volt. Az volt egy vihar! Apám mondja az apjának: Apám, nézd, nézd, nézd! És ahogy ezt kimondta, már ott is voltak nála a boszorkányok és a teheneket a levegőbe akarták vinni. És nagyapám mondja: Fújj, fújj, szégyeljétek magatokat! Menjetek oda, ahol nem sütnek kenyeret, ahol nem harangoznak. (A stinatzi beállítottság szerint a világon mindenhol sütnek kenyeret és mindenütt harangoznak, azaz a démoni alakokat lehetetlen feladattal bízták meg.) Most a boszorkányok mérgesek voltak. A levegőben csapkodtak a levelekkel és nyomban egy nagy rakás széna lett ott. Fogták a szénát és a szénával fölmentek a levegőbe. És rikoltoztak a levegőben és így elzúdultak." (Phon. Arch. Nr. В 9624/2.) A vörösvári adat szerint az ördög van benne. „Itt mondták, hogy ma az ördög játszik kint. Régen, az egész öregek mondták, amikor olyan szél fújt, hogy a boszorkány lovagol benne. És a nagyanyám mondta: Menjünk aludni, zárjunk be mindent jól, hogy a boszorkány be ne jöhessen." (Frau Leitner, Rotenturm/P.) Csulak (Bába) Róza Alsóőrről boszorkányszélnek nevezi, de megmondta, hogy ezek nem olyan közönséges boszorkányok, mint azok, akik a mulatságra 197