Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

22. KÖTÉS, OLDÁS A megkötést és az oldást a boszorkánytudományhoz sorolják be, akkor is, ha „boszorkányos" vonatkozásban fordul elő. Amikor az anyát megnyomót ártalmatlanná akarják tenni, akkor egy ruhadarabot, párnát, gatyát kell az ajtóhoz dobni és avval megkötik, nem tud kimenni. A megnyomót, a trúdot nem boszorkánynak tekintik. Ugyancsak nem tekintették boszorkánynak azt a nőt, aki leány korában a legény gatyájából kihúzta a gatyamadzagot és derekára kötve a férfit magához kötötte, aki aztán a szegénylányt el is vette feleségül. (21 l/a.) Szintén Szigetről ismert, hogy a két fiatal egymásnak selyemkendőt ajándékozott avval a szándékkal, hogy ne hagyhassák el egymást. Ha a legény nem vette el, meghalt. (211/b.) Általánosabb az, amikor vagy a boszorkány köt, vagy az ő erejét kötik meg. Gyakori a szerelemmel kapcsolatos ezirányú tevékenység. Amikor egy asszony elhagyja férjét és az szeretné visszakapni, a nevezetes boszorkányhoz, Kuminéhoz megy segítségért. Amikor azonban látja, hogy milyen ördöngös az öregaszszony, elmenekül tőle. („Kisködmön" 37. sz.) Ugyancsak a már tárgyalt Kuminé az, aki közvetlenül az esküvő előtt pogácsát ad a lánynak, aki erre vőlegényét elkergeti és nem hajlandó vele beszélni sem. A legény kérésére Kuminé a kötést feloldja, de később valami bort ad a lánynak, aki a férfit megint elkergeti. Később süteményt etet a nővel, aki elfogadja a férfit. („Kisködmön" 34. sz.) Nevezetes volt a vasvári bűbájos, akihez Délburgenlandból is eljártak. Ez is fiatalokat tudott kötni és bontani. A férfi hajából vágott le egy darabot és egészen megbolondította. Ugyanebből az adatból tűnik ki, hogy a kötésről nem volt szabad beszélni. (183. sz.) Egy kötési kísérletből, amelynek tanúja voltam, tudtam meg, hogyha a kötésről bármit is mondanak, akkor eredménytelen, hatástalan marad. Ebben az esetben a férfi kabátjának bélésébe fekete tyúktollat raktak, aki rájött a dologra és a megkötőnek visszaadta. Annak anyja, jelenlétemben válaszolta, hogy az a férfi nagyobb boszorkány, mint a megkötő asszony. A boszorkányok meg tudták kötni azokat, akik tőlük valamit lopni akartak. Alsóőrön az egyik asszonynak, egy boszorkánynak, sok gyümölcse volt. Egy valaki elment a kertjébe éjjel, hogy meglopja. Nem tudott onnan eljönni, egész éjjel szólt neki a zene és táncolnia kellett. Végül már a baltát fogta, hogy ő azt az asszonyt agyonüti. Azt tanácsolták neki, hogy amikor bemegy a házba, ne menjen át a mestergerenda alatt, mert ha nem vigyáz, a boszorkánynak megint csak hatalma lesz felette. (165/a.) (A mestergerenda kötő ereje a házassági szokásban is megmutatkozik. Amikor a két fiatal keresztszülei a házassági feltételekben megegyeztek, a lány és a legény átment a mestergerenda alatt és ott, azaz belül, adtak egymásnak kezet. Az alsóőri jogszokás szerint megkötötték egymást.) Ha valaki a boszorkánytól lopni akart, akkor is ha a boszorkány nem volt otthon, a vizesárokban kellett lovagolnia. (165/b.) Ismét csak Kuminéról mond177