Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

(170. sz.) Alsóőrön is a főzőkanalat fejték, de mindig csak este, mert akkor volt az ő idejük. (172. sz.) Sokkal nagyobb és változatosabb azoknak a tárgyaknak a száma, amelyekkel a megrontott állatot vagy közvetlenül meggyógyítják, vagy amelyek a gyógyító eljárásnál, de esetleg a rontás megelőzésénél is használatosak. Szigeti adat szerint a javító férfi az istállóban levetkőzik és gatyájával törli le a teheneket, mire azok nyomban meggyógyulnak. (214/b. sz.) A vásárban vett tehén nem ad tejet, az apa egy új köténybe fej tőle és azt addig veri a jászolhoz, amíg az meg nem szárad. Utána hét féle fából csinálnak szenet és avval füstölik meg a tehenet. (213. ' sz.) A gyanúsított boszorkány nevét nem szabad említeni. Vegyenek új kékfestő vásznat, kézzel varrják meg, és a belefejt tejjel együtt akasszák fel a kéménybe. (186. sz.) Alsóőrön, amikor a tehén nem ad tejet, azt tanácsolják, hogy az eresz alatt csináljanak egy lyukat, öntsenek bele a tehén tejéből és dugjanak bele tüzes igaszeget, amivel kiégetik a szemét. (166/a. sz.) Egy másik vélemény szerint új fazekat vegyenek és abba fejjenek bele, ezt akasszák fel a kéménybe. (182. sz.) Itt említem meg magát a szabadkéményt is, amely a javítási eljárások állandó részese. Amint a szabadkémény megszűnt, eltűntek a füstre akasztási módszerek is, helyüket a megfüstölés foglalta el. Szalónakon kilenc fajta fát kell gyűjteni, de olyant, amit a víz sodort össze, és ebből a szoba közepén raknak tüzet. (101. sz.) A nyírfaág minden nyelvcsoportnál a legbiztosabb elhárító szer, mert csak az árt a boszorkánynak. („Kisködmön" 63. sz.) Akármilyen formában is jön a boszorkány, avval lehet agyonverni, mert „az nekik a legnagyobb ellenségük". A lejárt patkóból csinált töltény is fog a boszorkányon, avval lehet agyonlőni. (219. sz.) A csajtai majorban a parasztok gúnyolására mondták el, hogy igen hasznos ellenszerhez jutnak, ha likas, tüzes kulcsra fejnek a megrontott tehén tejéből.'(„Kisködmön" 19. sz.) Ha a boszorkány már megrontotta a tehenet és még tovább akarja rontani, akkor tegyék az istállósöprűt (nyírfa) és a vízhordóruddX az ajtónál keresztbe, a boszorkány már akkor is megfordul és elmegy, ha ezt meglátja. (88. sz.) Ugyancsak Alsóőrön elégséges az is, ha csak a söprüt teszik az ajtónál keresztbe. (180. sz.) Az istállósöprű itt mindig nyírfából készül és ezért nem mondják gyakran a nyírfát hozzá, henem csak a söprűt említik. „És itt nálunk, ha borjazott, akkor csak tizenkét nap után hajtották ki a tehenet az istállóból és a mama egy seprűt dobott eléje, hogy azon keresztül lépjen. Ez olyan nyírfasöprű volt." (Wolfau.) A borjúzásnál Alsóőrön is fontos volt a söprű. „Mikor egy tehén megborjúzott és elsőbe ki lett az istállóbul hajtva, akkor két söprűt tettek keresztbe, hogy a baszorkányok ne tuggyanak bemenni, a borjúra, meg a tehénre. Söprün nem tud átmenni a baszorkány." Ugyancsak itt nemcsak söprűt fektetnek az ajtóba, hanem a csöpögőbe beleszúrják a kést. Ilyenkor jön a boszorkány, hogy vegyék onnan ki (101. sz.), a kéménybe meg sót tesznek. Stinatzon „régebben söprűt fektettek az ajtó elé, meg aztán a söprűkből egy keresztet csináltak." Egymásra fektették a boszorkányok ellen. 173 '