Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

20. BOSZORKÁNY ÁLLATALAKBAN A boszorkány gyakran állatalakban jelenik meg. Az evvel kapcsolatos állatfajták száma meglepően kicsi; békára, macskára korlátozódik, csak egy esetben találtam varjút, illetve lovat. E kérdés tárgyalásánál is különbséget kell tennünk, a boszorkány és a boszorkányos között. Itt most csak azokat az állatalakban történő megjelenési formákat tárgyaljuk, amelyek az itt élő emberek hiedelme szerint valóban boszorkányok. Az éjszaka sötétségében járó, ijesztő állatalakokat a boszorkányosok közé sorolják be, és ezeket külön pontban foglaljuk össze. A tehén teje kétféle okból szűnhet meg. Vagy megrontották és nem tud tejet adni, esetleg csak véres tej jön tőle, vagy pedig valaki valamilyen formában, sohasem emberalakban, lefejte. Ez a lefejő a legtöbb esetben béka alakjában megy be az istállóba és a tejet kiszopja. Ha tudjuk, hogy az itteni kisparasztoknak általában két tehene volt, azok voltak az igavonók és mellékesen a mindennapi élethez szükséges tej biztosítói, akkor megértjük, miért jutott a tej elmaradása a hiedelemvilágon belül ilyen fontossághoz. Ha megrontották a tehenet, azaz beteg lett, véres tejet adott, akkor az igavonó állat került veszélybe, ha a hiedelem szerint, lefejték a tejet, akkor a háziasszony került nehézségbe. Állatorvos hiánya, és a rossz etetés következtében mindkét eset gyakran előfordult, és ennek megfelelően az ezzel kapcsolatos adatok, hiedelemmondák száma is igen nagy. Ezekben a béka sohasem volt a rontó, hanem a lefejő, de még mint látni fogjuk, a béka a mezőfölddel kapcsolatos hiedelmekben is feltűnik. Az uradalmak cselédségénél ugyan előfordul de csak mint olyan elbeszélésanyag, amelyben a parasztok hittek. A béka formájában tehenet lefejő boszorkánytörténetek mind a három nyelvcsoportnál megvannak és nem mutatnak különösebb változatosságot. A békát meglátják az istálló előtt. Gyanúba veszik, hogy boszorkány és vasvillával átszúrják. Reggelre eltűnik. („Kisködmön" 19. sz.). Ugyanígy Alsóőrön fejés közben egy „varacskosbéka" ugrik a tehén lába közé. A fejő férfi vasvillával átszúrja. Mire a fejessel készen lett, eltűnt a béka. (157. sz.) Általános az a hit, hogy a megsebesített béka újra emberré változott vissza és másnap egy boszorkányos asszonyon látják meg a sebeket. „A béka, hogy bement az istállóba, a béka, hogy megszoptya a tehent. Előbb. Mongya édesanyám, hogy az öregek beszégettek mindenfélit. Leszúrták és el is ment. Arrú én is tudok. Az illető asszony meg akkor másnap sánta, meg akkor görbén ment. Az az illető asszony. Akkor megtutták, hogy az vót a baszorkán. Nekem egy pajtásom, együtt társalogtunk, mulattunk, mindent, mikor hazament, lovuk is vót nekik, tehenük, asztán egy nagy béka vót az istállóba. Leszúrta a vazsvilláve és reggé nem vót ott. Ja, ja, az sokszor monta. Én nem láttam, de a maga beszéte." (Phon. Arch. Nr. В 6775/3.). A csajtai majorban mondtak el parasztokról hasonló történetet. Az istálló168