Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

A kicserélési kísérletről szóló történetek száma nagy és olyan változatos, hogy nem lehet őket rendszerbe foglalni. Minden egyes eset más szituációból adódik, csak az a közös bennük, hogy egy ismeretlen személy el akarta a gyereket venni és sikerült ezt megakadályozni. így pl. Őriszigeten: „Ollan kicsi gyerekük vót, vánkosba. Ecce csak hallotta ám, hogy zörög az a két üveg, összeverődik. Csak hagatott, hagatott, eccecsak ott űt az ágy fejin az a. Csak poszogott, poszogott az a valami. Eccecsak hagatott egy darabig, utóbb asztán a gyerekhe nyút. Hát asztán a kisgyerek má egészen kinnvót a vánkosbú. Ugye a kisgyerek belebújik inkább a vánkossába, nem künek. Ez meg egészen fejjű vót má. Főhúszta. Hogyha eakarta vünni? De akkor édesanyám ekáronkotta magát. Akkor megen az a két üveg összecsirimpüt. A jel többet nem mutatkozott. Ászt mindig monta édesanyám, mikor a gyereket eakarta vünni valami. Hát mér húszta ki abbú a vánkosbú? Hiszen a gyerek nem künek megy. De hallottunk többeket is má, ollan boszorkánságot." (Phon. Arch. Nr. В 6777.) Az újszülött kicserélésének megakadályozása volt a legfontosabb feladat. Alsóőri adatok szerint legegyszerűbb volt, ha a kulcslyukat betömték, hogy ne tudjon bejönni. Igen hatásos volt a fokhagyma. Ugyanígy általános volt, hogy „az ajtóra mindig írtak valamit és ollan kereszteket csinyátak ... Akkor, mindig monták, hogy kereszteket kő csinyányi, hogy a baszorkán ne gyühessen be és eltűnjön." (Alsóőr.) Kálmán Mária néni, aki amolyan paraszti bába volt, mondta el, hogy egy esetben az egyik anya, akinél segédkezett, nagyon félt, mert az egyik gyerekét már egyszer kicserélték. Ő erre, egy kést tett a lábához és rózsafüzért a fejéhez. Nem is lett semmi baj sem. (210. sz.) Néha ez sem használt és a boszorkányosok újra és újra el akarták a gyereket vinni. Egy ilyen esetben Csajtán, a majorban, már a férj barátjával virrasztott a szobában, de elaludtak. A harmadik éjszaka már mindent bezártak, de megint csak elaludtak. Végül is a plébánoshoz mentek. Az a harangkötélből vett egy darabot és avval füstölte meg. így aztán elmúlt a veszély. De azért később mindig csipiszt mutattak a hátuk mögé tartott kezükkel, mert az használ. („Kisködmön" 51. sz.) A Hanság-majorból Mosontarcsára (Andau) költözött Székely Margit néni anyja mindig egy kifordított gatyát tett a lánya feje alá, mert az biztosan védett. („Kisködmön" 186. sz.) A csajtai majorban mondták el, hogy egy szomszédasszony akarta a gyereket elvinni, de az anya szemközt köpködte, és az használt. De az asszony férje nem akarta ezt feleségének elhinni. („Kisködmön" 52. sz.) Egy őriszigeti elbeszélésben leírják, mi is történt és hogyan-lehetett a „váltott" gyereket visszakapni. E szerint az igazi gyereket ellopták és egy másikat, egy gonoszt tettek a helyére. Legjobb volt, ha befűtötték a kemencét és úgy csináltak, mintha a sütőlapáton ezt a gyereket be akarnák a kemencébe tolni. Ilyenkor aztán a gonoszok megmentették saját gyereküket, úgy, hogy gyorsan kicserélték. (221. sz.) A kicserélés néha együtt jár a megnyomással. Csajtán is ráült a nyomó az asszony mellére. Kérte tőle a gyereket és egy másikat akart érte adni. Ebben a történetben mondták el azt is, hogy a váltott gyerek hét éves koráig nem beszél és nagy feje van. („Kisködmön" 53. sz.) Az eddigiek is bizonyítják, hogy a gyerek kicserélésében igen hittek. Ezzel kapcsolatban olyan hiedelemmondák is kialakultak, amelyek már az elbeszélő 152