Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

9. KERESZTÚT Délburgenland mindhárom nyelvcsoportjánál, a parasztfalvakban éppen úgy, mint a majorokban, megtaláltam a keresztúttal kapcsolatos hiedelmet, amely szintén a boszorkányság fogalmához tartozik. Ahol több út összetalálkozik, mindig a településen kívül, ott valami „baszorkánság" van, azaz a gonosz szellemek éjjel az embert megtámadják. Vörösváron Halper bácsi erről ezt mondta: „Hát mondták itt, hogy oda a keresztútra éjjel tizenkettőkor nem ment senkisem ki, mert ott szellemek voltak. Na, és mégiscsak odamentek és ahogy odaértek, jött egy viharos szél és a kutyák ugattak. Na, és akkor mind visszafutottak, mind megijedt. És nem is volt semmi, csak nagy szél volt és a bokrokat ráncigálta a szél. És akkor azt mondták, hogy a szellemek." (1965.) A felvilágosodott férfi megmagyarázta, hogy csak szél fújt ottan, de amikor kérdeztem, hogy ő maga kimenne-e, azt válaszolta: „Minek járnék én éjjel összevissza." Alsóőrön, a „fehér keresztnél" hét út jön össze. Egyesek véleménye szerint, ahol hét út találkozik, keresztezi egymást, ott legnagyobb a veszély, ezért állították itt fel ezt a téglából rakott, fehérre meszelt keresztet. A kereszt ellenére sem találtam senkit, aki hajlandó lett volna velem éjfélkor oda kijönni. Ez az élő hiedelem, ebben hisznek. Ebből alakult ki egy hiedelemmonda típus, amelyet kizárólag férfiak meséltek el. A legegyszerűbb formában karácsony éjjel a keresztúton egy kört kell húzni és beleállni. Éjfélkor minden oldalról megtámadják, de nem tudnak a kör vonalán átmenni. Ha kilép belőle, vége van. (134. sz.) Itt csak egy kört kell húzni, általános azonban az, hogy az egy éves mogyoróvesszőből csinálnak egy karikát és abba állnak bele. (80., „Kisködmön" 212. sz.) Karácsony éjszakája mellett még nagypénteket és újhold péntekét említik meg. Ezeken az éjszakákon legnagyobb a veszély. A körben állónak nem szabad sem beszélnie, sem mozdulnia. Egyszer bika, majd ló és azt követően ferdén rakott szénásszekér rohan feléje. A „Kisködmön" 212. számú elbeszélésben az ördög tüzes szekéren jön és azután egy másik tüzes szekér, amely tele van mindenféle vadállatokkal. Egyes elbeszélők csak bátorsági próbának tekintik, mások szerint, ha kitart a körben álló férfi, akkor sok pénzhez jut. A lángoló pénzről szóló hiedelemmondák között is megtaláljuk a keresztutat, ahol az égő arany eldobott parazsából másnap kincset találhatnak. A lucaszéket is néha a keresztútra viszik és ott állnak rá. Ilyenkor azonban nem kincset várnak, hanem a boszorkányokat lesik meg. A csajtai elbeszélő, egy bizonyos férfire célozva, mint való történetet mondta el, hogy egy férfi ki akarta tanulni, a „boszorkánymesterséget". A Szombathely környéki tanítómester újhold péntekén éjjel kiküldte a keresztútra avval a feladattal, hogy ottan húzzon egy kört, álljon bele és akármi is jön, abból ki ne lépjen, de egy szót se szóljon. Ha ezt be137