Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

szú volt és repült, mintha égne. Ászt mondták, a boszorkány. Hát visz neki, meg hord neki, meg visz neki, meg hord neki. Az az asszony is, aki ott lakott, az öreg N. itt, az is tudott valamit. De az már régen nem volt, én már nyolcvanhat éves vagyok, de még ma is látom (magam előtt), ahogy az repült." A ma hetven év körüli Karner Mini Wolfauban, aki német anyanyelvű, nem ismeri a lidérc kifejezést, de a tüzes seprűről ő is emlékezik. Magyarra fordítva a következőket mondta: „Az apósom, az mindig beszélt a boszorkányokról. Mondta, hogy azok mindig a kéményen keresztül repültek ki egy seprűn. Nem? És akkor megbabonázták az anyadisznót." A későbbi beszélgetés során említette meg, hogy azok a boszorkányok tüzes seprűn repültek. Tadtenban (Mosontétény) a majorbeli kanász kint főzött magának és látta, hogy jött valami tüzes, olyan nagy, mint egy nyomórúd. De hogy az mi volt, mit csinált, azt nem tudja. („Kisködmön" 161. sz.) A csajtai majorból személyes élményként mondták el, hogy egy valami, mint egy égő söprű repült. Hogy az mi volt, azt nem tudta ez elbeszélő és befejezésként tette fel a kérdést, hogy talán csak Lucifer volt. („Kisködmön" 70. sz.) Mint ahogy már hangsúlyoztam, adataimat nem a jelenséggel kapcsolatos szisztematikus kutatás során gyűjtöttem össze, hanem adatközlőim egymás közötti spontán beszélgetéseiből származnak. A hangszalagok leírása után természetesen utólagosan kérdezgettem. így sikerült néhány, a tájon belül érvényes meghatározást tisztáznom. Ezek közül itt a legfontosabb az, hogy a századforduló idején, amikor még hittek ezekben az éjszakai fényjelenségekben, a látszólagos egyezések ellenére tartalmilag megkülönböztették őket egymástól. Amikor különböző okoktól függően az ezekkel kapcsolatos hit elvesztette jelentőségét, hiedelemmondákká váltak és összekeveredtek más hiedelemmonda motívumokkal. Az utóbbi években megismételt ellenőrző kutatás azt bizonyította, hogy ma ezek a hiedelmek, a legidősebb korosztályt kivéve a közösségen belül ismeretlenek. Egyetlen egy maradt meg, és ez az elásott kinccsel, az éjszaka égő pénzzel kapcsolatos. 133