Gaál Károly: Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához (Szombathely, 1985)

4. kép A „Schäferhof" négyes konyhás cselédházának romja (1800) Abb. 4. Rest der G

esinderwohnung im Schäferhof (um 1800.) A nagy istálló (9. sz.) a szántáshoz szükséges ökrök, az istálló (8. sz.) a lovak számára épült. Nem véletlen, hogy az uradalmi kovácsműhely és lakás az istálló mellett áll. A település mögött volt a nagyméretű trágyadomb. Az udvar lakott felének központjában fontos szerepe volt a haranglábnak. A gazda vagy személyes megbízottja a harang szavával ébresztette a lakosságot, jelezte a munka kezdetét és végét, hívta össze a férfiakat munkakiadásra, de az évi szerződés lejárta előtt annak megújítására, vagy az elbocsátás kihirdetésére is. Ez a harang hívta össze a major lakosságát a vasárnapi misére és ezt kongatták meg, ha a közösségből valaki elhalálozott. A már idézett ozorai adat mellett sok urasági rendelkezés arra enged következtetni, hogy az uradalmi cselédek életét a nagyüzemi mezőgazdasági majorok kialakulásának kezdeti szakaszában a munkaadók bérajánlata szabályozta Feltűnő, hogy az idevágó legfontosabb állami törvényeket, azok állandó módosítását 1876 és 1899 között hozták. A bérescsaládok együttélését megszabó belső íratlan törvények korábban alakultak ki, mint a munkaadó és munkavállaló