Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

TAKÁTS Zoltán: A jelenkori magyar kovácsművességről

NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. A jelenkori magyar kovácsművességről TAKÁTS Zoltán Elöljáróban néhány szót mondanék általában a kézművesség mai szerepéről. Korunk iparának technikai, technológiai lehetőségeivel a kézműves­ség nem versenyezhet, de legyőzhetetlen akkor, ha személyesre, egyedire, természetesre van szükség. Ezeket az értékeket akkor tudja felmutatni, ha a kivitelezés magas színvonala mellett esztétikai minőségre is törekszik. Mondhatnám azt is, hogy mesterségből művészetté válik. Ritka kivételektől eltekintve, azt kell mondjam, kézművességet űzni ma csak művészi szinten érdemes. Azért haszná­lom mégis inkább a művesség szót a művészet helyett, mert átfogóbbnak, egyszersmind ponto­sabbnak vélem, hiszen azt a pontot keresve, ahol a művészet kezdődik, igencsak ingoványos területre léphetünk. Amikor tehát, a mai magyar kovácsmű­vességet megpróbálom a rendelkezésre álló szűk időben vázlatosan bemutatni, akkor olyan, a szak­májukat rendkívül magas színvonalon űző meste­rek munkásságát igyekszem ismertetni, akik eszté­tikai szempontból is a legnagyobb eredményeket érték el. Mielőtt azonban rátérnék az ő műveiknek a bemutatására, még egy, a mai kovácsművességet alapjaiban érintő problémáról szólnék. Talán egyetlen más művességi ág sincs, amelyik olyan erővel kötődne valamely letűnt kor értékeihez, mint ahogy a kovácsművesség kötődik a barokk­hoz. Ez annyiban érthető, hogy a kovácsművesség a barokkban élte fénykorát, akkori jelentőségét so­ha többé meg sem közelítette. Ha ma azt mondom: kovácsoltvas, tíz ember közül kilenc lelki szemei előtt barokk csigák, levelek és indák jelennek meg. A kovácsoltvas mai mestereinek meg kell küzdeni azzal a kettős nehézséggel, hogy egyrészt alig jut­nak feladathoz, másrészt a megrendelők legtöbb­ször még mindig sokszorosan lesilányított barok­kos megoldásokat várnak. A másik súlyos gond, hogy az építészet szinte teljesen megfeledkezett a kovácsoltvasról ,így az építészettel mindig is szim­biózisban élő kovácsművességnek önmagára hagy­va kell korszerű formáit megtalálni. Ilyen körül­mények között különösen nagyra értékelhető az a teljesítmény amit a bemutatandó alkotók elértek. Az ő bemutatásuk előtt még szeretnék egyvalaki­ről megemlékezni, aki ugyan nem tartozik a kor­szerű kovácsoltvas formanyelvének kialakítói kö­zé, de óriási volt a szerepe a ma alkotó generációk nevelésében, a mesterség életben tartásában. Bieber Károlyról van szó aki még a 1930-as években, és a neobarokk bűvöletében kezdte pályáját, de később határozott kísérleteket tett saját hangjának és a kor kívánalmainak megfelelő stílus megtalálására. Az ő műhelyében a kovácsművesség művelőinek több generációja nőtt fel, közülük többen jelentős alko­tóvá váltak. Közülük elsősorban Lehóczky Jánosról kell szólnom. 1. kép A veszprémi temető Lehóczky János kovácsolta főkapuja esti világításban O tökéletesen elsajátította mesterétől a szakma minden fortélyát, de önálló működésének kezdeté­től radikálisan szakított minden historikus hagyo­mánnyal, és szinte azonnal rátalált saját stílusára. Természetesen ő sem indulhatott előzmények nél­kül, de ő nem az általánosan elfogadott, közismert, de végleg kiüresedett formákat és megoldásokat ismételgette, hanem nyugat Európában elsősorban Németországban, modern szellemben alkotó ko­vácsműveseket választott példaképül. Közülük Fritz Kühnt említem, mint a XX. századi kovácsolt­vas formanyelv úttörőjét. Ezt a formanyelvet a díszítőelemek mellőzése, az egyszerűség, a tiszta szerkezetek és arányok szépsége jellemzi. Le­hóczky is ezeknek az alapelveknek a jegyében ala­kította ki saját, nagyon karakteres formavilágát. Legjelentősebb műveit megnézve látni fogják, hogy szigorú következetesség, határozót, kemény formák, kiegyensúlyozott ritmusosság jellemzik. Legszebb munkái kapui, mint a szentendrei Feren­czy Múzeum, a székesfehérvári temető, a Dunaúj-

Next

/
Thumbnails
Contents