Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
MAJTÉNYI György: Mesterség és identitás. Cigány szegkovácsok küzdelme az államosító hatalommal a magyarországi szocializmusban
NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. Mesterség és identitás Cigány szegkovácsok küzdelme az államosító hatalommal a magyarországi szocializmusban MAJTÉNYI György Sosemvolt cigányország címmel 1958-ban meséket, szegkovács cigány történeteket adtak közre, az utószó szerzője, hogy szertefoszlassa azt a képet, amely a cigányokról Magyarországon kialakult, így fogalmazott: „a cigány úgy élt a köztudatban, mint aki rendszeres munkához nem szokott, lusta, megbízhatatlan, bárgyú, de ugyanakkor agyafúrt, nevetséges, egyúttal szánandó operett- és népszínmű-figura vagy adomahős, akivel szemben mindenki a legvaskosabb tréfát is megengedheti magának a legkisebb felelősségre vonás nélkül." 1 A kötetben egy cigány mesélő a következőképpen jellemezte a saját maga és közössége helyzetét: „Azt se tudják a gádzsók, hogy a romák dolgoznak nekijük, hogy sukár házuk lehessen. Mert az ácskapcsot ki csinálja? A roma. Ki a rabitz-szeget? A roma. Ki a szárnyasszöget? Az iszkábát? A sarokszöget? A roma. Es ki tudja, hogy roma csinálja mindezeket? A roma. Nem tudja senki, csak hogy tetvesek meg lopnak. Nincs is becsületünk, ahogyan a nóta mondja: „Vered Isten, vered, / Akit akarsz, vered. / Rám is rám járt kezed, / Nagy bánattal vertél. / / Nincsen pénzem, nincsen, / Két krajcárom sincsen. / Hogyha pénzem volna, / becsületem volna". 2 Magyarországon az állami propaganda hosszú évtizedeken át azt hangoztatta, s a hivatalos fórumokon a többségi társadalom előítéleteit is ezzel magyarázták, hogy a romák társadalmi integrációja amiatt nem valósulhatott meg, mert hagyományos foglalkozásaik nem voltak megfelelőek arra, hogy fenn tudják tartani magukat, s ezért csavargásra, koldulásra kényszerültek. Ez az érvelés elsősorban annak a ténynek az elfedését szolgálta, hogy az államhatalom képviselői hosszú évtizedeken keresztül semmit sem tettek a romák szociális helyzetének javításáért, társadalmi integrációjáért. Valótlanságát jellemző adalék, hogy az első cigányösszeírás alkalmával tizenháromezer cigány kovácsot írtak össze - ami a családtagokkal együtt /hozzávetőleg hatvanezer fő/ az akkori roma la1 Sosemvolt cigányország. Szegkovács cigány történetek. Gyűjt.: BARLOS TIBOR, utószó: M. LADVENICZA Ilona, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1958.85-86. 2 BARTOS (szerk.): i. m. 10-11. o. kosságnak több mint ötödét jelentette -; s a felmérés adatai szerint a kovácsok huszonhárom százaléka volt akkoriban cigány. 3 Bár a városokban több helyütt pereskedtek velük a céhbeli kovácsok, falun azonban, ahol nem volt konkurencia, pótolhatatlannak számított a munkájuk. 1. kép Cigány fémműves 1855 körül. Théodore Valério rézkarca Egy, a cigány szegkovácsok körében gyűjtött mese szerint Szent Péter, amikor szétosztotta a szakmákat a következő indoklással osztotta rájuk a kovácsmesterséget: „A mesterségekből visszamaradt egy, nem kellett a gádzsónak, nagyon nehéz egy mesterség. A kovácsolás ez a mesterség, te 3 HERRMANN Antal: Magyarországon 1893. január 31-én végrehajtott Czigány összeírás eredményei. Magyar Statisztikai Közlemények, Új folyam. IX. kötet. 1895.
