Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

KOVÁTS Tibor: Vastárgyak konzerválása és restaurálása

NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. Vastárgyak konzerválása és restaurálása KOVÁTS Tibor Kulturális örökségünk fontos részét képezik a vasból készült tárgyak (régészeti leletek, fegyve­rek, használati tárgyak, iparművészeti alkotások stb.). A vasművesség, a vastárgyak köre meghatá­rozó az emberiség történetében. A vasból készült anyagok romlása, rozsdáso­dása, korróziója, esetleg pusztulása közismert je­lenség. A konzervátor és restaurátor feladata az, hogy a rendelkezésre álló tudományos módszerek segítségével a korróziót, mint folyamatot lelassítsa, a pusztulásra ítélt régészeti anyagokat megmentse, illetve értelmezhetővé tegye. A vas a múzeumi fémek közül a legaktívabb, hajlamos a viszonylag gyors oxidációra, a közeggel való aktív kémiai folyamatokra. Ahhoz, hogy eze­ket a folyamatokat nagy vonalakban megismerjük, tisztában kell lenni a vas fizikai, kémiai tulajdon­ságaival. Atomjaiban a legkülső elektronhéjon az elektro­nok lazán kötöttek, könnyen leválnak, és ez által pozitív töltésű ionok jönnek létre. Jellemző a fémes fény, átlátszatlanság, jó hő- és elektromosságveze­tő képesség, amely a szabad elektronok elmozdu­lásával magyarázható. Szilárd állapotban kristá­lyos anyagok. A fémionok (atomionok) térrácsot alkotnak. Alakithatóságuk: könnyen nyújthatók, a rácspontok elgördülnek egymáson. Olvadáspont­juk 1539 C°, a viszonylag magas hőmérséklet miatt előállítása csak Kr. e. 1500 évvel ezelőtt jelent meg. Előállítása során vegyületeiből (ércekből) redukci­óval egy magasabb energiaállapotba viszik a fé­met. Az atomok azonban újra az alacsonyabb energiaszintre igyekeznek, vegyületekké alakulnak - ez a folyamat a korrózió, illetve az oxidáció. A fémek korróziója lehet kémiai (a vas és közeg kölcsönhatásán keresztül), illetve elektrokémiai (a vas lebomlása ionokra elektromos áram kísére­tében). 1 Korróziót befolyásoló tényezők: a közeg összetétele, hőmérséklete, a ható reagensek kon­centrációja, a vas összetétele, megmunkálása, szer­kezete, felületi állapota. Gázkorrózió esetében az oxidréteg kristályrá­csot alkot, amely lehet kationhiányos vagy anion­^hlager Károlyné: A múzeumi fémtárgyak állagvédelme, Múzeumi műtárgyvédelem I., 1970 hiányos. Kationhiányos, ha a fémion hiányzik. Ilyenkor a fémionok diffúziója a réteg felületére történik, kifelé nő az oxidréteg, gyorsabban vasta­godik. Az anionhiányos esetben az oxigénion hi­ányzik. Ekkor oxigénatomok vándorolnak a fém felületéhez, s így a réteg befelé nő. Az elektrokémiai korrózió két különböző elekt­ródpotenciájú fém között jön létre másodlagos ve­zető elektrolitoldat jelenlétében. A nagyobb poten­ciájú hely (pozitív pólus), az anód felől áramlanak a kisebb potenciájú hely, a negatív katód felé. Két fém közül a negatívabb elektródpotenciájú fém viselkedik anódként és megy oldatba. Ebből a kis áttekintésből is látszik, hogy a vas­tárgyak esetében a legjobb konzervátori munka is csak lassítani képes a korróziós folyamatokat, de megállítani lehetetlen, mert ahhoz az atomok moz­gását kellene megállítani. A vastárgyak konzerválását a múzeumi tárgyak körében vizsgáljuk, és elsősorban a régészeti anya­gokon keresztül. Itt jól érzékelhető a korróziós je­lenség, szükségszerűbb a gyors beavatkozás, a tisztítás során értelmezhetőbbé válik a tárgy, új információk (például fémberakások) válnak látha­tóvá, amelyek a további tudományos feldolgozás számára nélkülözhetetlenek. A vastárgyak készítésekor leggyakrabban vörö­ses barnára, majd feketére égették a felületét. Ezek a fölvitt oxidrétegek bár nem összefüggő, de átme­neti védelmet biztosítottak a vasnak. Szép példa a kelta temetkezés során „megrontott" fegyverek fekete nemes patinája, mely néha véletlenszerűen alakult ki és a földben is megvédte a díszítést. 2 A múzeumi konzerválás kezdeti szakasza is ezt a módszert alkalmazta, mechanikai tisztítás, heví­tés, zsírozás, olajozás, paraffin védőréteg alkalma­zása. A tárgyakat kiállítható állapotba hozták a múzeumőrök, hivatalsegédek. 3 Nem feladatom most a restaurálás történetének beható ismertetése, 2 Hellebrandt Magdolna: A vasművesség kezdetei Észak ­Magyarországon, In: Vándorutak - Múzeumi örökség. Tanul­mánykötet Bodó Sándor tiszteletére, Archaeolingua, Budapest, 2003 3 Báthy Géza: Korszakváltás a fémkonzerválásban? In: HOM Közlemények 25., 68 - 70p.

Next

/
Thumbnails
Contents