Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
Szűcs Judit: „Egy kovács, nem kovács..." Csongrádi és szentesi kovács életrajzok és műhely leltárak
Visszatérve a két Tisza parti mezőváros kovácsaira, a 20. század elején statisztikák és egy almanach is hírt ad működésükről. Az 1930. évi országos statisztika szerint Szentesen 1027, Csongrádon 646 önálló iparral foglalkozó személy van. 7 A magyar ipar 1931-ben készült almanachja hasonló adatai szerint az 1886-ban alapított szentesi ipartestületnek 1036 tagja volt, a harmadik legnépesebb ekkor is a kovácsoké volt 87 taggal, az 1890-ben alakult csongrádi ipartestületnek 552 tagja volt. Az almanach a csongrádi kovácsok és a létszámnak a szakmák szerinti megoszlását nem közli. Ugyanakkor 6 kovácsmester szerepelteti magát a kötetben. 8 Az alábbiakban következik két csongrádi kovács élettörténete, majd egy napjainkban is aktív szentesi mester életrajza. Fekete László (1920-2006) 100-170 holdas gazda unokájaként, annak családjába született, az 1927ben szétosztott birtokból apja 27 holdat kapott, 11 holdat szerzett hozzá. Az 1918 és 1930 között született 7 fiútestvérből négy fiú iparos, közülük csak adatközlőm lett kovács. László négy elemi iskolai osztály után két polgári iskolai osztályt végzett. Egy évre a paraszti gazdaságban maradt. De szeretett barkácsolni. 1934-ben elment Hajdú István kovácshoz inasnak. Ha fiatal fiúként, majd legényként a városban tanult, majd dolgozott, akkor Surányi nagymama városi házában lakott. Mestere családtagként kezelte, nemcsak a műhelyben, hanem a paraszti gazdaságban is részt vett a munkában. Hajdúéknál a szakmának csak az alapfogásait tanulta meg. 1937-ben szabadulva, segédként helyben Kállai kovácsnál dolgozott 1938. februártól júniusig. Közbevetett, a korra jellemző adatként említem, hogy az 1930-as években, emlékezete szerint, ha egy kovács és bognár együtt elkészített egy kocsit, akkor a bognáré lett 40-45 pengő, a kovácsnak anyagárban járt 40-45 pengő és munkadíjban szintén 40-45 pengő. Tehát a kocsi bekerülési árának egyharmada a bognáré, kétharmada a kovácsé lett. Kallaiéktól hívták haza a családi gazdaságba nyárra, hogy majd annyi pénzt kap, hogy ruhát tud venni magának. Három hónapi munka után szóba se került a fizetség. Közben Lőrincz kovácsnál is dolgozott, akinek a felesége besegített a kovácsmunkákba, ráverni is tudott. Majd elment H. Csukás Györgyi. Budapest , 2004., Öt Csongrád vármegyei árszabás szerepel a kötetben. - Kemecsi Lajos: Járműkészítő iparosok Észak-Dunántúlon. = Tanulmányok a kézműipar történetéből. Szerk. Csiffáry Gergely, Dóka Klára. Veszprém, 1999. 79-96. 7 Magyar Statisztikai Közlemények Új Sorozat. 1930. Budapest, 1934. 86., 172. 8 A magyar ipar almanachja. Szerk: Dr. Ladányi Miksa Budapest, 1931. 104-120., 227-229. A csongrádi iparosok közül fele akkora létszám mellett, háromszor annyian szerepeltetik magukat, mint a szentesiek. Juhász Antal: A kézművesek, kisiparosok a helyi társadalomban. = Vándorutak - Múzeumi örökség. Szerk. Viga Gyula, Holló Szilvia Andrea, Cs. Schwalm Edit. Budapest, 2003. Juhász Antal összegzi a megye városai iparosai létszámának változását más megyék hasonló adataival is összevetve. Kecskemétre Garaczi János jó nevű, arany koszorús mesterhez. Ebben a műhelyben 13 segédet és 3 ipari tanulót foglalkoztattak. Itt a szerszámok német neveit használták. Ő, míg Csongrádon heti 4 pengőért dolgozott, új helyén heti 8 pengőt és teljes ellátást kapott. Később 10 pengő heti fizetést, igényesebb munkákért 12 pengőt is kapott. Kecskeméti tartózkodási idején végezte el a lópatkoló tanfolyamot. Ez szombati és vasárnapi elfoglaltságot jelentett. A tanfolyamon a város lovait patkolták, kijártak a bugaci pusztára is külföldiek fiákereit és homokfutóit javítani. Tanult is, jól keresett, szép ruhákat vásárolt magának. Külső megjelenésében városi polgár lett. 1938 augusztusától 1939. októberéig dolgozott Kecskeméten. Újból hívták vissza, hazajött. (Pedig tudta, hogy a család tőle kovácsként ingyenmunkát vár, ugyanakkor, mivel nem a családi földet műveli, földet nem fog örökölni.) Itthon a Szlapák műhelyt a mester özvegyétől felesbe vette ki 1939-től 1941ig. A család ingyen dolgoztatott vele, ebbe a helyzetbe teljesen elszegényedett. 1941-ben felment a pesti Lantpert Fegyver és Fémárugyára kőbányai telepére, itt kádüzem működött. Ebben a 7000 főt foglalkoztató üzemben kezdett dolgozni. ívhegesztő tanfolyamot indítottak, ő is jelentkezett. Ez 8 óra munka után 6 hétig napi nyolc óra tanulást jelentett. A tanfolyamot elvégezte. Erről a munkahelyéről vonult be katonának. 1940-ben, 1941-ben is hívták haza aratni, a korábbiakból tanulva nem hitt az ígéreteknek, nem jött haza. Szerette a pesti munkát, az üzemben a kor színvonalán modern présgépeket, villanyhegesztőket használtak. Ebből Csongrádon semmit sem látott. Szeretett itt dolgozni, sokat tanult, sokat tapasztalt. A behívóját 1941 októberében kapta meg. Felmentették volna a fegyvergyári munka miatt, de ő katona akart lenni. (Ekkor még csak 21-22 éves fiatalember volt.) 1941. októberétől 1948. szeptemberéig katona, majd hadifogoly volt. Hadifogolyként a szakmai végzettségeivel, tapasztalataival, azok hasznosításával Szovjetunióban kiváltságos helyzetbe hozta magát. A Kijevhez közeli lágeren kívül ívhegesztőként, majd gázcső hegesztőként dolgozott, kétszeres ellátásban részesült. Hazatérve önálló iparos akart lenni, de ez nem sikerült. Édesapja 39 hold földdel, 1 artézi kúttal (ennek bekerülési értéke 10 hold föld és egy tanya ára volt) 8 gyermekkel kuláklistára került. Kuláknak számított annak ellenére is, hogy az ő nevén nem volt föld. 1951 szeptemberéig Hajdú Józsefnél, mesterénél dolgozott felesként. Innen hívták be fiatal házasként 1951. szeptember 3-án munkaszolgálatra. Székesfehérvár mellett, Tácon ingyenmunkásként építette társaival a laktanyát, építették újra a repülőtér hangárait. Szovjetunióban, közelebbről Ukrajnában szerzett ismereteivel középszintű vezetői beosztásba került rövidesen. Munkaszolgálatból hazatérve sem válthatott ipart. A BELSPED elnevezésű szállítási vállalatnál
