Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
KEMECSI LAJOS: Miről árulkodik egy kontóskönyv?
könyve alapján rekonstruálja a mester tevékenységét 1910 és 1920 között. 37 Az általam felkutatott könyv is tartalmaz ebből az időszakból részletes adatokat, így lehetséges egy falusi kovács és egy mezővárosi iparos munkájának, árainak az összehasonlítása (1. melléklet). A mezőkövesdi közösségi kovács munkadíjai lényegesen alacsonyabbak voltak a tatai mesterénél. A könyv vezetésének idején zajlott pénzügyi válság, infláció a termény - készpénz arányt nagymértékben befolyásolta. 38 Természetesen az állandó megrendelők a hitelezett munkák ellenértékét év közben több részletben törlesztették. A nagykereskedő, vagy kocsmáros megrendelők pontosan betartva a negyedéves határidőt törlesztették addigi megrendeléseik árát. A kisebb gazdák között rendszeresen előfordult, hogy a tartozás egy részét átvitték a következő évre. Az aprólékos gonddal vezetett nyilvántartásban csupán egyetlen alkalommal bukkantam annak nyomára, hogy az adós nem fizette ki a kovács munkájáért járó összeget. Ebben az esetben bírósági úton szerezte meg a mester a jogos munkadíjat. A könyv bejegyzései megőrizték az ügyvéd költségeit is. 39 Az állandó megrendelők névsorának összeállításakor nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdálkodó családok akár több generáción keresztül is ragaszkodtak a megszokott iparos munkájához. Az özvegyek, önállósodó fiúk, testvérek megmaradtak akár több évtizeden keresztül is a kovács megrendelői között. A parasztgazdák mellett a városi polgárok, iparosok, kereskedők közül is többen szerepelnek a hosszú névsorban. A városban működő piarista gimnázium, illetve az állami főreál iskola is éveken keresztül dolgoztatott a mesterrel. 40 A leggyakrabban, évente általában csak 18-20 név szerepel. Ezek a megrendelők minden évben legalább 15-20 alkalommal fordultak különböző munkával a mesterhez. A többi állandó munkaadó általában évente csak 4-5 alkalommal dolgoztatott. A könyvben szereplőkön kívül az abból hiányzó megrendelők köre is meghatározható. Érthető, hogy egyetlen alkalommal sem található az uradalom részére végzett munkáról feljegyzés. Ahogy a tatai helyőrség, úgy a grófi uradalom is a saját külön műhelyével végeztette el az adódó kovácsmunkákat. Az is megállapítható, hogy a tóvárosi gazdák, kereskedők nem a tatai kovácsnál végeztették el a javítási munkákat. A város vonzáskörzetében fekvő közeli Kocs illetve - a tatai plébániához is tartozó - Naszály község lakosai közül azonban an37 Bodgál 1967. 202-217. 38 Pl. 1918. novemberében 4 új patkó ára 8.40 volt ; míg 1915-ben 8 új patkó volt 8.80 kr. 39 Kontóskönyv 222. o. 40 Az iskolák részére 1920 és 1925 között végzett munkák között többségben voltak a gazdáknak végzettekhez hasonlók: kocsi javítás, nádolás, balta élesítés, patkolás, Kivételesen megtalálható azonban a földművesek, vállalkozók által nem használt hintó javításának is a tétele. Szintén eltérés, hogy 10% árkedvezményt is kaptak az iskolák! (124. o.) nak ellenére többen is dolgoztattak a tatai mesterrel, hogy falujukban is működött mindvégig a könyvben szereplő időszakban kovácsmester. Napjainkban egyre kevesebb a szakmáját még folytató kovácsmester. A korábban a termelőszövetkezetekben dolgozó kovácsok közül a legtöbben abbahagyták a mesterséget. A járművek készítéséhez, javításához értő, a lovakat patkoló szakemberek száma egyre csökken. A kocsik vas alkatrészeinek a pótlását némileg könnyebb megoldani. A különböző fémmüves szakmákban dolgozók (lakatosok, esztergályosok) alkalmanként kisegítik a hagyományos alkatrész javítását igénylő gazdákat. Előadásomban igyekeztem jelezni egy rendkívül értékes adatokkal bíró forrás/típus jelentőségét. A terepmunkán egyre nehezebben folytatható kutatásokat meghatározó módon segíthetik a tatai kovács kontóskönyvéhez hasonló írásos források. A kontóskönyv igazolja, hogy a kovácsmesternek meghatározó szerepe volt az eszközváltás meggyorsításában, a korszerűbb eszközökre való áttérésben. What does the tax-book say? The most important administrative document of smiths was the tax-book. The survey of the period between 1914 and 1932 recorded the works, carried out by the craftsman, also designating the date and value of the work. As the notes are written according to dates they are suitable for grouping the characteristic products according to seasons. The veterinary activities of the smiths are indicated by the application of medicinal horseshoes. As fieldwork gets more and more difficult nowadays, written sources like the tax-book of the smith from Tata become more and more important for the researchers. Felhasznált irodalom Bodgál Ferenc 1962 Közösségi kovács a mezőkövesdi matyóknál Néprajzi Értesítő XLIV. 81-96. 1967 Az ároktövi kovácsok Ethnographia LXXVIII. 202-218. Boross Marietta 1974 Kovácsműhely Szilsárkányból Néprajzi Értesítő LVI. 105-119. Herman Ottó 1914 A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest Kemecsi Lajos 1998 Szekerek, kocsik, szánok. Paraszti járműkultúra Észak-Dunántúlon. Életmód és Tradíció 8. Budapest. 1999 Járműkészítő iparosok Észak-Dunántúlon. In: Tanulmányok a kézműipar történetéből. Veszprém, 79-96.
