Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

H. CSUKÁS Györgyi: Kovács-munkák a 17-19. század eleji árszabásokban

munkák árát szabályozták, de hogy ezek körét mikor, hol, hogyan állapították meg, arra csak néhol találunk elszórt megjegyzéseket. A megrendelésre készülő, „mondva csinált" munkák is számos árszabásban előfordulnak, de a speciálisabb, igényesebb munkák árát alkura vagy a jó lelkiismeretre bízták, nem limitálták. A kassai kovács céh elöljárói 1633-ban így nyilatkoztak: „minthogy az mi mesterségünk számtalan sok dologbul áll, nem írhatunk mindenfélét le, hanem az ki legderekasabh, azt adjuk uraságtok eleibe."

8 Abból tehát, hogy valamely termék nem szerepel az árszabásban, még nem következtethetünk arra, hogy az nem is készült adott helyen. Feltűnő, hogy milyen ritkán nyernek említést a különféle mesterségek munkaeszközei.

9 Míg a mezőgazdasági eszközök, malmok vas tartozékai és a favágó, -faragó fejszék, bárdok rendszeresen szerepelnek a kovács és vasáros, néha cigánykovács árszabásokban, addig mészáros bárd, húsbárd mindössze egyszer

10

, fűrész is egyszer

11

, gyaluvas egyszer sem. Minthogy az árakat az előállításhoz szükséges nyersanyagok, munkabér, vectura stb. alapján határozták meg a korábbi vásári tarifák, a szomszédos megyék árszabásainak ismeretében és rendszerint a helybeli céhek küldötteinek jelenlétében,

12 előfordult, hogy a nem helyben készült vastárgyak limitálását az azt előállító vármegyére bízták. Az 1706-os Szatmár megyei árszabásban olvasható: "hámori sindelly és Lécz szegek(ne)k Limitációja relegáltatik a Felső N. Vár(me)gyékre nem külömben vásári vasas szekéreknekis." A vaseszközöknek Szatmár, Szabolcs, Bereg és Bihar vármegyék számára 1706ban készült közös limitációjában is megjegyezték: „kések, vas sepenyők, Réz fazekak, és egyéb vasbúi, rézbül álló jo szerök relegaltatnak az Felsőb Tekintetes Nemes Vármegyékre a honnan is származnak ezen Venalék."

13 A kovácsok limitációit együtt kell vizsgálni az egyidejű vasáros árszabásokkal, hisz a vásárosok nemcsak konkurensei voltak a vásárokon saját termékeikkel jelentkező kovácsoknak, de egyúttal azok fő nyersanyagának, a félkész vasnak, kovácsvasnak, acélnak forgalmazói is. A vasáros árszabások nem mindig önálló tételei a limitációknak, hanem gyakran a kovácsoknál sorolták fel a különféle sín- (sing-) és rúdvasak, hámori termékek árát is. A vasbányák, kohók közelében működő hámo8 KEMÉNY 1901. 33. 9 A szerkovácsokról, a mesterségek eszközeinek gyártásáról: DOMONKOS 1991. 62. 10

1666: Zemplén megye. H. CSUKÁS 2004. 52. 11 Az 1812. évi Somogy megyei vasáros árszabásban közönséges fűrész, asztalosnak való fűrész és fél fűrész szerepel, mindegyik háromféle méretben, valamint oltófűrész. H. CSUKÁS 2004. 37. Fakitermelésnél a vizsgált időszakban még igen ritkán használtak fűrészt. Először Mária Terézia, majd II. József hoztak rendelkezéseket, hogy fakidöntésnél a fejszét fűrésszel helyettesítsék. PETERCSÁK1997. 423-424. 12 Az is előfordult azonban, hogy a korábbi árszabást másolták le, gyakran még az árakon sem változtatva. « H. CSUKÁS 2004. 21-23. rokban, verőkben előállított sínvas, rúdvas, ekevas, lepényvas, acél kereskedő és fuvaros társaságokon, vasárosokon keresztül jutott el a felhasználás helyszínére, a vásárokba, boltokba. A bányászat, kohászat, vasfeldolgozás, vasszállítás és -kereskedelem egymással összefüggő, több évszázados múltra tekintő, és helyileg jellemző rendszerére gazdag irodalommal rendelkezünk. Gömör megye 18. század végi vasfeldolgozásáról és a vas értékesítéséről Bartholomaeides László még szemtanúként számolt be.

14 IIa Bálint, Heckenast Gusztáv és mások levéltári forrásokra alapozott, a középkori, koraújkori folyamatokat megvilágító eredményeihez kiválóan kapcsolódnak a néprajzosok közelmúltban gyűjtött adatai: Jankó Jánosnak, Kós Károlynak a torockói vasművességről és vaskereskedelemről írt tanulmánya, Paládi-Kovács Attilának a gömöri vasbányászatról, Márkus Mihálynak a mecenzéfi hámorkovácsokról, a vasat szállító és árusító felvidéki furmányos, kereskedő társaságokról szóló munkái.

15 Ezek alapján képet alkothatunk a vas előállításának és kereskedelmének szerteágazó és már igen korán sok tekintetben tőkés vállalkozáshoz hasonlóan működő rendszeréről. A késztermékek árusításában és az ahhoz szükséges nyersvas megvásárlásában egyaránt érdekelt különböző céhek (kovácsok, lakatosok, fegyverkovácsok stb.), illetve a fuvaros, kalmár, vasáros társulatok helyileg és időben is változó szövevényes viszonyaiba, gyakori érdekellentéteibe viszont a céhes és városi iratok, vásári rendtartások adnak betekintést.

16 Ezek ismeretében értelmezhetők legbiztosabban az árszabások többnyire lakonikus adatai. A kovácsvas és a készáruk egyik fő elosztó központjában, Debrecenben, a 18. század első felében az ismétlődő viszályokat a tanács igyekezett úgy elrendezni, hogy a város vezetésében jelentős funkciókat betöltő, fő adófizető vásárosok érdekei ne sérüljenek, ugyanakkor a város ellátása se legyen veszélyeztetve. Kompromisszumos megoldással szabályozták, hogy idegenek is árusíthassanak, és senki se tudja nagyban felvásárolni a nyersanyagot a helyi iparűzők előtt.

17 Az árszabások alapján világosan kirajzolódik a szállítás árképző szerepe, mind a vaskő, faszén, mind a nyersvas esetében. A 17. századi, 18. század eleji árszabásokban néha külön megszabják a nyersvas árát téli és nyári időszakra, ha hámorban veszik, ha városban, vagy sokadalmak alkalmával (1666: Sáros m, Zemplén m, 1696: Abaúj m). Az erdőtől, bányától vagy a hámoroktól távolabb fekvő városokban még egyazon megyén belül is maM BARTHOLOMAEIDES 1806-1808. 343-353., 393-398. Magyar fordításban: UJVÁRY 2002. 831-853. « MIKULIK1880.; JANKÓ 1893.; ILA 1942-1976.; MÁRKUS 1943., 1966., 1979.; HECKENAST 1961.; 1980., 1985.; KÓS 1872.; PALÁDI-KOVÁCS 1954., 1985., 1988.; RICKL 1930.; GALLO 1973.; TAKÁCS-UDVARI 1994.; KUBINYI 2001. 16 A legnagyobb vasipari elosztó központ, Debrecen viszonyaira: RICKL 1930.; TAKÁCS 1984.444-447. 17 RICKL 1930. 25-27.