Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
SZULOVSZKY János: Bodgál Ferenc és a kovácsmesterség kutatása
NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. Bodgál Ferenc jelentősége a kovácsmesterség kutatásában SZULOVSZKY János Amikor egyetemi tanulmányaimat megkezdtem, akkor már nyolc esztendeje lezárult életműve, így a kézművesipar múltja iránt érdeklődő hallgatóként már csak úgy találkozhattam vele, mint a szűkebb kutatási területem tudománytörténetének egyik fontos személyiségével, akinek a munkássága különösen a kovácsművesség terén megkerülhetetlen. A Magyar Néprajzi Lexikon többek között ezt írja róla: „Úttörő kutatásokat végzett a népi fémművesség (kovácsmesterség, rézöntés) területén".' 1 Előadásomban arra vállalkozom, hogy bővebben kifejtsem ezt a tömör mondatot. Bodgál Ferenc esetében is méltán elmondhatjuk, hogy téma és kutatója megtalálta egymást. Édesapja vasgyári segédmunkás volt, ő maga az elemi iskola elvégzése után - egy rövid, órás-tanúlói kirándulás után - ugyancsak vasasként, esztergályosként kereste kenyerét. Mellette tanult, képezte magát - amely élete végéig jellemezte -, s 1950-ben letette a szakérettségit, és megkezdte az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakán a tanulmányait. 2 Azt, hogy viszonylag hamar ráállhatott az életét meghatározó kutatási téma művelésére, elősegítette az a körülmény, hogy e tekintetben összhang volt az ideologikus elvárások (ld. munkásság néprajzi kutatása) és a tudományos megfontolások között. Tálasi István tanítványaként jó kezekbe került: kiváló útravalóval látta el személyre szabott kutatási témája műveléséhez. A professzor 1955ös, nevezetes programadó írásában olvasható: „Különös figyelmet kell fordítanunk a kovácsmesterségre, illetve mesterre, mint a legnélkülözhetetlenebb falusi iparosra, aki néha az egyetlen iparos a faluban, s vasművességén kívül gyógyító, akinek műhelye a férfiak társas érintkezésének színhelye s mint verzátus ember, ekkor is irányadó. Vasművessége a legkezdetlegesebb ipari foktól a külföldet járt vándorlegény viszonylag magasabbszintű tudásáig értékfokozatban széles skálájú, a technikai fogásaiban a paraszti munkákhoz elégséges ismeretek mellett esetenként az elmúlt századok differenciált fémművességének (pl. kardcsiszárság, rézöntő stb.) 1 Magyar Néprajzi Lexikon, I. kötet 296. p. 2 Balassa Iván: Bodgál Ferenc 1932-1972. Ethnographia, 84. évf. 1973. 3. sz. 377. p. egykori technikai hagyományait is megőrzi, s igen sokszor újító, kísérletező a parasztság mezőgazdasági eszközei kivitelében, mint a múlt század ekekísérleteiből nem egy névszerint is ismert falusi vagy kisvárosi kovács. A kutatásokból az is lemérhető, mi az alsó tudásszintje és feltétlen szükséges eszközanyaga e mesterségnek, pl. a cigánykovácsok esetében, s melyek azok a körülmények, amelyek megmagyarázzák, hogy ezek mindeddig fennmaradtak, s mi a paraszti vasművesség bizonyos ismeretanyaga (pl. az egykori faragóbéresek hideg vasalása). Ha valahol, a kovács munkájában szinte zenei rögzítéssel vizsgálható a munka és ritmus összetartozása, amely itt egyúttal termelékenységi együttható". 3 Tálasi professzor e témakör művelése kapcsán három tanítványa kutatását is megemlítette, köztük külön kiemelve Bodgál törekvéseit: „A cigánykovácsok mesterségét egy helységen belül leírta Ladvenicza Ilona (Csobánkáról, kéziratban 4 ) és Bakó Ferenc (A tiszaigari cigányok fémművessége. NÉ. XXXVI (1954), 239-258.), és többen végeztek adatgyűjtéseket. A fent vázolt szempontokat Bodgál Ferenc vizsgálta részletesen számos községben, valamint Budapesten, és folyamatosan ismeretanyagot szerezve, kutatja a kisvárosi és falusi kovácsmesterséget Gönc körzetében". 5 A legjobb Tálasi-tanítvány okhoz hasonlóan Bodgál is messzemenően magáévá tette mestere útmutatását a történeti néprajzi megközelítésre: „Az etnográfia történeti tudomány, ezért jellegének megfelelően a recens népi kultúra értelmezését is a történeti tényezők erős figyelembevételével kell vizsgálnunk, ennek megértéséhez pedig a történeti anyag néprajzi elemzésével juthatunk közelebb. A recens jelenségek történeti bázisok alapján történő vizsgálata azonban a jelenségeknek nemcsak korát, kronológiáját teszi pontosabbá, de legfőképp megmagyarázza keletkezésük, alakulásuk, elmaradásuk okát, a termelési és társadalmi viszonyok kapcsolatából elemezve, és így a morfológia 3 Tálasi István: Az anyagi kultúra néprajzi vizsgálatának tíz éve (1945-1955) Ethnographia, 66. évf. 1955.1. sz. 39. p. 4 Tanulmánya még abban az évben megjelent: M. Ladvenicza Ilona: A csobánkai cigányok szegkovácsolása. Néprajzi Értesítő, 1955. 226-241. p. 5 Tálasi István i.m. 39. p.
