Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

SARUSI KISS Béla: Újabb adatok a murányi vasbányászatról

aztán megint elvette. Összegezve tehát: nem ő, hanem Bebek az, aki az uralkodó jövedelmeit elvette. Kijelenti, hogy ő egyetlen magyar dénárt sem fog a jövőben ebből a bányából elvenni, hacsak arra nem kap engedélyt az uralkodótól, vagy a kamarai tisztviselőktől. A jelentés folytatásában beszámol a néhány nappal korábban Murányban járt biztosok tevékenységéről is. Szerinte ezek a biztosok ezt a hegyet (vasbányát) is megvizsgálták és ők is megállapították, hogy azok nem Bebekhez tartoznak, hanem az uralkodóhoz. Erről az egész Gömör vármegye előtt Feigel meggyőződött. Mindezek után kijelenti, hogy ő nem tudja, hogy az uralkodó mit szándékozik tenni ezzel a heggyel, de felhívja a figyelmet, hogyha ezt a bányát/hegyet Bebek számára adná, akkor az összes [addig] Murányhoz tartozó alattvalónak azután a Bebekeknek kell fizetnie a készpénz cenzust. Különös kár lenne mégpedig a hámorosok (hammerschmidt), szénégetők és favágók (holtzhacker) és azok az emberek, akik a hegynél dolgoznak. Bebek is éppen azért akar mindenkit, aki készpénz adót fizet magának megtartani. Feigel azt sem akarja eltitkolni, hogy korábban (ahogyan arról ő már jelentett) ha más nem Murányhoz tartozó telkeken és helyeken hámorokat és hutákat akartak építeni, amelyek a hegyhez és a vasérchez közel voltak, akkor Murány várától kértek helyet. Feigel jelentésének következő kifejezetten érdekes megállapítása, hogy a Vashegy nem földesúri, hanem uralkodói tuljadonban van (dyser berek nicht eynem hernn sonder eynem konig zugehörtt), amennyiben pedig újabb bányákat nyitnak, akkor az uralkodónak abból rövid idő alatt óriási bevételei származhatnak. Megjegyzi azt is, hogy azokkal a lehetőségekkel, amit az uralkodó biztosai felmértek, a Bebekek közül sem Bebek Ferenc, sem más nincs tisztában. Az udvarbíró rendkívül tanúságos jelentése után nézzük meg, hogy milyen keretek között látta el azon feladatait, amelyek ezen a területen ráhárultak. A vasgazdálkodás irányítását Murányban az udvarbírák, majd később a várkapitányok látták el. Feigel Péterről tudjuk, hogy kiváló bányászati szakember hírében állott. Elképzelhető, hogy Stájerországból származott, de lehetett annak a Johannes Fey gélnek is a rokona, aki 1550 táján lőcsei polgárként bukkant fel.

30 Utasítása szerint a várhoz tartozó sok ásványkincset a legnagyobb haszonnal kellett a vár hasznára fordítania, az elhagyott bányákat újra művelésbe kellett vonnia. Utóbbit adózási engedményekkel ösztönözhette. A művelésben lévő bányákban dolgozók régi jogon bírt kiváltságait nem sérthette, rájuk sem robotot, sem többlet-cenzust nem vethetett ki. Feigel 1551. november 5-ig irányította a vár gazdálkodását, majd Kristán Balázs (1551. novem30 Feigelre: Szűcs, Szepesi Kamara valamint Heckenast, Magyarországi vaskohászat 89. p. ber 6 -1554. vége), követte, akinek az utasításában csupán egy fél pontban szerepel bányászatot érintő rendelkezés. Az udvarbírói tisztnek a kapitányival történő egyesítése után Maskó Menyhért részére udvarbírói feladatairól kiadott utasítás vastermelésre vonatkozó részei nem térnek el Feigel Péter utasításától. Maskó újabb, 1574-ben kiadott utasításában 46 pontból négy pontban tárgyalják ezt a kérdést. Újdonságként annyi került rögzítésre, hogy az Alsó-ausztriai Kamara illetékes a vasbányászatot érintő ügyekben, illetve hogy Mnisány réz-, és Zdichava ezüstbányáinak „benépesítése" is feladata.

31 Maskót tisztségében Julius Herberstein követte, akinek feladatai e területen sem nem tértek el lényegesen Maskó 1574-es utasításától. 1550 augusztusában Feigel tanácsára meg is érkeztek az eisenerzi szakértők Murányba és tapasztalataikról alapos jelentést készítettek, amelyben Feigel megállapításaitól alapvetően eltérő kijelentéseket tettek. Véleményük szerint a környék lelőhelyei rengeteg hámort képesek vasérccel ellátni. Éppen ezért azt javasolták, hogy az uralkodó telepítsen ide stájerországi bányászokat, hámorkovácsokat, kohómunkásokat és ácsokat, illetve adjon részükre és a már működő hámorok részére újabb adókedvezményeket. Jelentésük legfigyelemreméltóbb része egy vaskamara felállítására vonatkozott, mely az erdélyi és a havasalföldi vaskeresletre alapozva állította, hogy a 32 hámor működése esetén heti 1280 mázsa vasat lehetne előállítani. Ha minden 100 pfenniget érő mázsa vasra 10 pfennig felárat tenne az uralkodó, akkor az heti 128 magyar forint bevételt jelentene. Feigel ennél merészebb volt és most azon véleményének adott hangot, hogyha lenne elegendő készpénz a vas felvásárlására, akkor már 40 mázsa vas után akár 10 forint haszna is lehetne az uralkodónak. Felvetette továbbá a csetneki hámorok bevonását a murányi vaskamarába, melyek segítségével az így már több mint negyven hámor évi sok ezer forint hasznot hozna.

32 Heckenast Gusztáv úgy véli, a murányi vaskamara felállításának nem volt reális lehetősége, mivel a jól felkészült szakemberek figyelmen kívül hagyták a gátló körülményeket. Ezek közé sorolja Bebek Ferenc igényét a rákosi várra és uradalomra, valamint 1554 után a füleki törökök vészes közelségét.

33 A terv kivitelezését a szükséges készpénz és a stájer szakemberek hiánya is akadályozta.

34 31 Már az utasítást megelőzően, 1573-ban említik a két helység elhagyott bányáit. Maksay, Urbáriumok 319. p. és 324. p. A müvelésbe vonás nem járt sikerrel, a következő században már egyik bányát sem említik. 32 Uo.:91.p. 33 Uo.: 91-92. p. 34 Itt csak annyit bocsátanék előre, hogy a Bebekek és a törökök közelsége még a kezdeti időszakokban sem volt igazán hátrányos hatással a vasbányászatra, a szakemberekről tett megjegyzés nehezen értelmezhető, mivel úgy tűnik, hogy a vasművek üzemeltetésére mindig is elegendő szakember állt rendelkezés-