Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
SPÓNER Péter: Lakatos céhek Északkelet-Magyarországon
tartásával is. 1687-ben Lakatos János és Lakatos Márton a vár mozsárágyúját javították meg. 36 A 17. század végén az iparűzők száma Miskolcon már meghaladta a 10 főt. Az 1696-ban készült családfő összeírásban 11 lakatost vettek fel az állami adót fizetők jegyzékébe. A következő század elején számuk jelentősen lecsökkent. 1700-ban a várost feldúlták Rabutin csapatai, amelyről a céh jegyzőkönyvébe a következőket írták, a lakatgyártó czéhnek minden jószága, levelei, donatiója, mind ládástul elprédáltatott... a czéh romlásba maradott. Az ezt követő években pedig a chéhnek semmi rendes fojamattya nem volt. 37 A céh donatiója 1711-ben került vissza Budáról és ez évben Lakatos Ferencet választották céhmesterré. A céh szabályzatát 1718ban megújították és ebből az évből fennmaradt a céh pecsétje, melynek egyik oldalán egy lakaton keresztbe tett két kulcs, két puskával és egy kalapáccsal, a másik oldalán ezen ábrázolások mellet egy sarkantyú és két patkó látható. A pecsét felirata szerint a céhmester Debrecenyi István volt. 38 A század első felében csak lassan nőtt az iparűzők száma. Az adóösszeírások alapján 1730-ban 4, 1734-ben 5, a század derekán, 1758-ban pedig 9 lakatos dolgozott a városban. Az 1700-as évek második felében azonban ugrásszerűen megnőtt a számuk, az 1770-ben készített miskolci iparos öszszeírásban már 20 mestert és 7 legényt jegyeztek fel. 39 A 18. században a termékszerkezetben is jelentős változás ment végbe. A korábbi századokban a lakatosok elsősorban fegyverművesek voltak és nagy szakmai tudást igénylő fémtárgyakat készítettek. Az 1700-as évekre a lakatosmunkán belül azonban túlsúlyba kerültek a hétköznapi használati tárgyak előállítása. Az 1748-ban 40 és 1770-ben 41 kiadott árszabások szerint fő feladatuk a különböző lószerszámok, zabla, kengyelvas, lóvakaró készítése és a lakatok, kulcsok, zárak gyártása volt. A fegyvermüvességből már csak a fegyverek javítása maradt, újakat már csak ritkán készítettek. E századtól egészen a céhek megszűnéséig egyre komolyabb bevételt jelentett a csizmapatkolás, különösen a század második felétől, amikor ugrásszerűen megnőtt a miskolci csizmadiaipar termelése. E munkát csak a lakatosok végezhették, a céh közbenjárására 1746-ban a városi tanács szigorúan eltiltotta a cigányokat a csizmapatkolástól. 42 A céhben a finomabb fémmunkákat az órások képviselték, akik 1718-tól voltak a céh tagjai. Minden bizonnyal az órások is végeztek lakatos munkákat, nem volt éles határ a két mesterség között. Erre 36 HOM HTD. I. 87.3.1.233. 37 Szendrei}., 1904., 560. 38 Szendrei}.,1904.,564. 35 Veres L., 2000., 335. 4 ° M. IV. A. 501/b . Mat. XVI. Fs. I. Fr. 87. « M. IV. A. 501/b . Mat. XVI. Fs. I. Fr. 158. 42 Veres L., 2000., 346. utal, hogy 1718-ban Miskolcon a város óráját Lakatos Márton javította. 43 A céh szabályzatát 1792-ben ismét megújították, amelybe egy új articulust is beiktattak, mely szerint az inasnak megtiltották, hogy a mester vagy a tulajdonos engedélye nélkül pléhet vagy zárat kinyissanak. A századfordulón a céh számára egyre nagyobb gondot okoztak a céhen kívüli iparosok. 1805-ben Miskolcon 11 céhen kívüli lakatos űzte a mesterséget. 44 A céh ez ügyben a vármegyéhez fordult, de elutasító választ kaptak. 45 1836-ban a céh ismét megújította a céhlevelet, melyért 160 forintot fizettek. Az új szabályzat szerint a céhnek a lakatosokon, puskaműveseken és órásokon kívül az ötvösök is tagjai lettek. Természetesen a legnagyobb számban továbbra is a lakatosok voltak. Az 1836. szeptember 18-án megtartott első céhgyűlésen Kubatska István első céhmester, Muszka Márton jegyző, Csontos János, Kubatska János, Andó Sámuel, Petrik János, Bertran Henrik Kristóf és Wetternyik András képviselte a lakatosokat, rajtuk kívül a céh tagja volt még Reinhalt Károly puskaműves, Vozáry Dániel ötvös, Hirschabeck Jakab órás és Hornyik-Nagy József acélműves. 46 Az e századból fennmaradt négy vándorkönyv bejegyzései azt mutatják, hogy a lakatos legények az ország számos nagy városában megfordultak. Fantoli János és Fantoli József miskolci születésű lakatos legények vándor éveik alatt jártak Nagyváradon, Szegeden és Pesten és Kóris Lajos is többek között Pesten és Nagyváradon tanulta az ipart. 47 Bár ilyen kevés vándorkönyv alapján messzemenő következtetést levonni nem lehet, de azt mindenképpen mutatja, hogy vándorlásaik során a lakatos legények az ország távoli városaiba is eljutottak és különösen szoros lehetett a kapcsolat a nagyváradi és pesti lakatosokkal. A mesterré váláshoz a jelölt által készített mesterrajz - 1795-től kötelező volt a lakatos legényeknek a rajziskola elvégzése - alapján kellett elkészíteni remekét, amely egy zárszerkezet volt a hozzátartozó kulccsal. A század derekán a céhek helyzete, így a lakatosoké is egyre romlott. A mesterség számára a legnagyobb gondot a piac beszűkülése jelentette. A vasgyár közelsége elsorvasztotta a hagyományos kézművesipari mesterségeket. A városban folyamatosan nőtt a vas kereskedések száma, 1874-ben már tíz működött a városban, melyek számos hagyományos lakatosipari terméket kínáltak olcsón. Ezért a lakatosok munkái egyre inkább a javító feladatok ellátására korlátozódtak, illetve a gyárilag készített lakatok felszerelésére. A céh hanyatlását mutatta, hogy anyagi forrásai is elapadtak, amit a céhszabályzat megváltoztatásával próbáltak orvosolni. A beszerződtetési pénzt 2 forintra, a fel« Gondos }., 1997., 14. 44 Bodó S., 1975., 542. 45 HOM HTD. I. 76.15.71. 46 HOM HTD. 69.5.71. 47 HOM HTD. 76.15.6-8.
