Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

MAGYAR Kálmán: A somogyi középkori vasművesség (kovácsművesség) emlékei 1

Összegzés Az általunk itt összegzett -a Somogyban az 1970-es évektől folytatott- vasművességgel, azon belül kovácsmesterséggel kapcsolatos kutatásaink megerősítették azt az általános véleményt, hogy az ipari tevékenységek közül ennek volt az egyik legnagyobb szerepe Somogyban és a középkori Magyarországon. (Bogdán 1977, 7-388.) A vasművességnek már az államalapítás előtti, majd az államalapítás, illetőleg a kora Árpád-kor időszakával kapcsolatba hozható legfontosabb forrásai közül elsősorban a Tárkány, a Kovácsi, Vasad (Vasas), Vértes, Csatár (Csitár) helynevek Somogyban is megtalálhatók. (1. kép). Az itteni legősibbnek tartható helynév, a Tárkány már az avar korban létező kovácsmesterségre utal. Valószínűleg a korai fegyverkovácsok rétegét jelenthette, mint ahogyan a Somogyvár és Segesd ispánsági központok közelében egymás mellett is megtalálható Vasad, Kovácsi, Vértes helynevek is többnyire ezekkel kapcsolatosak. Ezek itt elsősorban a vért, a pajzs és általában a fegyverkészítő kovácsmesterek fontos munkájára utalnak, de egyben jelzik azt a vezéri, fejedelmi, királyi és főúri réteget is, akik számára ez a fegyverzet készült. A kevésbé fontos, de az ún. uradalmi központok mellett is kiépült előbb ez a szolgáltató népi, majd a 11. századtól a különböző iparos falvaknak a szervezete. így alakult ki a kovácsok különböző szinten dolgozó település rendje. Ezekből néhányat, elsősorban a korai helynevekből már az Árpád-kortól feltérképezhettünk (2. kép). Természetesen nemcsak a fegyverkovácsok, hanem a gazdaság (az erdő-és a mezőgazdaság, a szőlőművelés) számára dolgozó kovácsok rétege is a honfoglalás előtti időtől működött. Az ekét, a sarlót (majd a kaszát), a kapát, a szőlőmetsző kést (kacort) és a fejszéket, bárdokat már legalább a 910. századtól készítették a somogyi kovácsok. A rájuk közvetlenül utaló műhelyeket még nem találtuk meg Somogyban. Megyénkben az Árpád-kor későbbi szakaszából és főképpen a 13-14. századból vannak régészeti adatok, elsősorban a falusi-mezővárosi kovácsműhelyekre (2. kép) Ezeket mutattuk be a Kapolypusztán, a Kapoly-Pócapusztán megtalált kovácsműhelyek tárgyalása során. A mai Kapolypusztán az Árpád-és középkori Egyházas vagy Nagykapoly falu E-i szélén, a vízfolyás partjánál egy 20X20 méteres faszenes területen talált vassalakok, vasbucák (nyers vasdarabok), az ott talált köszörűkő, valamint a különböző vaseszközök: fejszék (mesterjegyes darab is) (1. tabló 1-2. kép), sarló (1. tabló 3. kép), lakatok (2. tabló 1-2. kép), lándzsa és nyílhegyek (2. tabló 3. kép) utalnak a falusi kovácsműhelyre. Végső soron ez a műhely tekinthető észak felé a középkori Kapoly (Nagy-és Egyházaskapoly) utolsó házának. Ez a kovácsműhely -a kerámiák alapján- a többszöri megújítással a 13-17. század között működhetett a közelében vezető Nagyút vagy Hadút mellett. (Magyar 2004-2005, 335-336.) A másik hasonló korú kovácsműhelyt KapolyPócapusztán egy nagy, legalább három utcasorral rendelkező, vízparti település, a középkori Polcza, Poca falu különálló dombján létező udvarház mellett találtuk meg. Az udvarháztól D Ny-ra került elő a vassalakkal, faszénnel és vastöredékekkel teli műhelygödör. A környékén megtalált vastárgyak: szegek, vaspántok, karikák, fúrok, sarló-és késmaradványok, patkók stb. (3-6. tabló) ugyancsak egy egyszerű falusi kovács termékei. A közeli udvarháznak is dolgozó kovácsmester- a kerámiák alapján- a jellegzetes 1316. századi vastermékeket állította elő. Olyanokat, amelyek a szomszédos falvak: Balatonőszöd (7. tabló 1-4.), Kőröshegy (7. tabló 5.), Zamárdi (7. tabló 6-9, 8. tabló), Nagycsepely (9. tabló), Karád-Fehéregyháza (10. tabló 1-2.), Balatonszárszó, Szólád, Rád (11. tabló), valamint a nagyobb mezővárosok: Somogyvár és Berzence (12. tabló) hasonló korban működő kovácsai által is készültek. Ezek alapján szerintünk az egy-egy elpusztult középkori somogyi faluhelyen talált egyszerűbb, a mindennapi életben használt vastárgy leggyakrabban az ott működő falusi kovácsra is utalhat. Az elpusztult településeken előkerült- a mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, szőlőműveléssel, kismesterséggel kapcsolatos - vastárgyak megközelítőleg egy azonos technikát használó és azonos, viszonylag fejlett gazdasági fokon élő dél-balatoni, illetőleg somogyi középkori népességre és a köztük működő, több esetben velük együtt paraszti munkát is folytató kovácsra vonatkoznak. Az ezekhez hasonló vaseszközleletek kerültek elő a segesdi és a babócsai mezőváros területén, valamint a másutt is folytatott kutatásainkból. (Magyar 1988, 149-153, 19-24. kép, Magyar 1989, 80, 115. 15. kép, 116.16. kép., Magyar 1990, 112-117,182191.) Ezekben nagy számban voltak középkori és késő-középkori helyi kovácsok által készített különböző vaseszközleletek. 1987-ben a segesdi törökkori mezőváros K-i szélén került elő- egyedülálló módon - egy zsákban textíliákba csavarva - a padló alá elásott 17. századi kovácsműhelynek szinte a teljes eszköz-és készítmény lelete (13-20. tabló) Vele kapcsolatban megállapíthattuk, hogy a kovácsot egy hadiesemény, valószínűleg Zrínyi Miklós 1664-es váratlan kivonulása közben történt tűzvész késztette a gyors menekülésre. Szinte munka közben került sor a kovácseszközök-és a készítmények elrejtésére. Az elrejtés nyomán megtalált készítmények alapvető tárgytípusai is éppen a patkolás, a szekérjavítás, valamint ugyancsak a mindennapi élet alapvető kellékeihez, így a csizmajavítás, (csizmapatkó), a késezés, a bárdolás, a vászonvágás, varrás (ollók) és a biztonság (zár, lánc, lakat) tartoznak. Ezek a tárgyak egy török hódoltsági területen dolgozó, nagyon sok tárgytípust készítő középkori magyar kovácsműhely mesterére utalnak. A műhelyben egy jó szaktudású mester dolgozott. Valószínűleg az ottani mezővárosi kovácscéhbe is tar-