Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
HORVÁTH Antónia - TEREI György: Kána falu vasleletei
patkók jellemzője a hullámos külső szél, amely a szöglyukak tágítóval való készítése miatt jött létre. A későbbi időkben nagyobb gondot fordítottak a pata és a patkó pontosabb illeszkedésére (MÜLLER 1982, 539-540). A kánai patkók javarészt hullámos szélűek. A szegárok kialakítása, amely a szögek könnyebb cserélését tette lehetővé a 14. század elejétől terjed el (Nekuda alapján MÜLLER 1982, 540). A kánai között csak 3 esetben fordult elő ilyen darab. 6. kép Az ásatás során előkerült 3 töredékes lóvakaró 20 (6. kép 1, 3.). Fogak egyiken sem látszanak, ezek vagy lekoptak, vagy letörtek. Két esetben a nyél U alakú vassal kapcsolódik a domború vaslemezhez. A harmadiknál csak feltételezzük, hogy hasonló volt a funkciója, de itt csak az ívesen meghajlított vaslemez maradt meg. Az Árpád-kori vasanyagban nem túl gyakori tárgytípusról van szó. Az istállózó állattartás megjelenésével tűnt fel a lóvakaró is (MÜLLER 1982, 570). Müller Róbert szerint Magyarországon a lóvakarók ún. oroszországi II.es típusa terjedt el, valószínűleg nyugatról (MÜLLER 1982, 534). A lótartáshoz köthető következő tárgytípus a zabla. A csikózabla (6. kép 2.) mellett, mely „kötelező tartozéka" egy Árpád-kori falunak, találtunk egy hasonló környezetből nem túl gyakorinak mondható pillangós zabla (6. kép 4.) töredékét is. A csikózabla kétkarikás, csuklós szájvasú az egyszerűbb típusú, a karika egykor a szár végében kialakított lyukban helyezkedett el. A karikák nem kerültek elő a zablával együtt, de a leletanyagban számos olyan kör alakú tárgy van, mely tartozhatott hozzá. Kalmár a pillangós zabiákat a 13-14. századra teszi (KALMÁR 1971, 356), régészeti leletanyagban számuk jelentősen kisebb, mint az egyszerűbb csikózabiák. Három tengelyes olló, melyek közül két teljesen ép, és egyik töredékes volt (7. kép). Ritkaságszámba megy, hogy az Árpád-korból egy lelőhelyről három darab is előkerüljön. Késő középkorra szá20 A lovat a szalmacsutakkal dörgölték le, majd a vakaróval fellazították a port a bőrön, amit aztán kefével távolítottak el róla (PALÁDI- KOVÁCS 2001, 650). muk megnő, de formai változást a kánaiakhoz képest nem nagyon láthatunk. Legközelebbi párhuzamaként lehet említeni a HejőkeresztúrVizekközén a 30. sz. házból előkerült vas olló töredékét (WOLF 1997, 140), a Kaposvár határában feltárt Árpád-kori templom és temetőhöz tartozó nagyméretű gödörből előkerült átégett (BÁRDOSH 1987, 40), és a Szabolcs-Kisfaludon (FODOR 1975, 181) előkerült darabokat. Ezek a leletek időben a Kánán feltárt leletekkel azonosak. A lelőhelyek közelsége miatt érdekes az a 14. századra datált olló, melyet a kánai apátság területén találtak (H. GYÜRKY1996, 65). Meg kell vizsgálni, hogy a tengelyes ollók megjelenésével milyen funkcióbeli váltás történt. Melyek azok a munkafolyamatok, melyeket már a rugós olló nem tudott ellátni. Hiszen az olló két élének megfelelően kellett mozogniuk és illeszkedniük a jó vágás érdekében. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy talán ruhakészítéshez használták. Felmerül a kérdés, hogy a két ép olló miért került földbe, elképzelhető, hogy szándékosan rejtették el. 7. kép A különböző szerszámok közül a fúró a legismertebb az Árpád-korból, falusi környezetből is. Kánáról egy töredékes darab került elő. A fúró egy olyan tárgytípus, amely korábban is ismert volt, és formája az évszázadok során nem változott. A kalapácsot (8. kép) az élet számos területén használták, mégis az Árpád-kori leletanyagban nem igazán találhatóak meg. A 15-16. századtól számuk a régészeti leletekben megnő. Valószínű, hogy Szabó Györgynél leírt késő középkori állapotok, miszerint többféle kalapácsot használtak a
