Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
GÖMÖRI JÁNOS: Égi és földi kovács
úrnője leányának kezét elnyerve, kovácsmunkája mellett egy ideig pásztort alkalmazva gazdálkodott. Völund, rab kézművesként dolgozott a svéd királynál, amíg, amíg magának szárnyakat készítve megmenekült. A földi kovácsokról és a kovácsmesterség történetéről - elsősorban a folyton gyarapodó régészeti leletek komplex vizsgálatai nyomán - mind bőségesebb és biztosabb tudással rendelkezik a tudomány, amint az kiderül Radomír Pleiner prágai professzor új, 380 oldalas könyvéből 27 .A KözelKeletről, Irak (Samarra) és Egyiptom (El Gerzeh) területéről a Kr. e. 5. évezredből szórványosan ismertek kisebb vastárgyak. Ebben a körzetben az újkőkori és kőrézkori kultúrákban bukkannak fel az apró vas tárgyak, részben import darabok Anatóliából, részben esetleg meteorit vasból készítet helyi vas amulettek, vagy tőr. Anatóliában a Kr. e. 2. évezredben kialakulnia helyi vastermelés, majd a Kaukázustól délre fekvő fókuszból, a későbronzkorban nyugat és észak felé is kezd elterjedni a vas ismerete. A Kárpát medencében a Kr. e. 8. századból a Besztercebányához közeli Tornaija (Safárikovo, Szlovákia) és a székelyföldi Csíkszentkirály (Sáncraieni, Erdély, Románia) határából ismert egy-egy szórványos vasbuca-lelet. A korai vaskor fontosabb kovács-centrumai - Pleiner térképe szerint - Szíriában (Hama), a közel-keleti Mediterrán-térségben, Mükénében, és Nyugat-Európában: Hallstattban és La Tène-ben voltak. Kulturális, vagy etnikai közösségeket tekintve, az első vasművesek a kimmerek és szkíták (hozzájuk, dél felől, a Kaukázuson keresztül érkeztek a vasverés tudományát átadó mesterek) illetve az etruszkok (akikhez a görög partok felől, hajón érkezhettek az első vaskohászok és kovácsok). A Kárpát-medencében a kimmerek, majd a szkíták bejövetelével, a Kr. e. 8. században terjedt el a vastárgyak használata, (kevés későbronzkori, importált vastárgy, pl. ár előfordul). A finnugor népekhez, a Volga és a Káma folyók vidékére, valamint a Nyugat-Urai térségébe a Kr. e. 8-6. század között, dél felől kerülhettek az első vastárgyak, a kaukázusi népekkel folytatott kereskedelem révén. Az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének egyik új kiadványában 28 olvashatunk e területek finnugor népességének korai kovácsmesterségéről és az etnokulturális kapcsolatoknak a vasművességre gyakorolt hatásairól. V. I. Zavyalov és szerzőtársai három időszakból, több száz vastárgyon végeztek metallográfiai vizsgálatokat. zi Lexikon), amelyben az égi kovács, vagy világ kovácsa szereppel. 27 Pleiner, Radomír: Iron in Archaeology. Early European Blacksmith. Praha 2006. 28 Zavyalov, V.l. - Rozanova, L. S. - Tetekhova. N. N.: Isztorija kuznyecsnogo remeszla finno-ugorskih narodov povolzsjá i preduraljá. K problème etnokultyrnüh vzaimodejsztvij. (Summary: The history of blacksmith's craft of the Finno-Ugrian peoples in Volga and the West Ural regions) Moszkva 2009. I. ) A Kr. e. 8-6. század az import-vastárgyak használatának időszaka és ismerkedés a kovácsmesterséggel. Az ananyinói kultúrának ebből a korai időszakában a Közép-Volga-vidéken határozottan jelentkeztek a déli irányából érkező hatások, amelyek a kaukázusi típusú tárgyak elterjedése mellett a déli vasműves mesterek letelepedésével is jártak. A metallográfiai sorozatvizsgálatok bebizonyították, hogy néhány lándzsacsúcsot helyben kovácsoltak az idegen mesterek, a Kr. e. 8-7.század fordulója körüli időben. Ez a korszak a hatalmas Szkíta Birodalom felemelkedésének kezdete, amikor az iráni nyelvű szkíta törzsek vezetői átvették a hatalmat a kimmerektől. II. ) A Kr. e. 6. és a Kr. u. 8. közötti évszázadokban már a helyi kovácsműhelyekben készítették a vastárgyak nagy részét, kialakultak és hagyományossá váltak a jellegzetes helyi technikai és technológiai eljárások. III. ) A 9-13. század között, külföldi hatásokra részben megváltoztak helyi kovácsolási technikák. A finnugor törzsek különböző korai államokkal kerültek szorosabb kapcsolatba, ami újabb idegen kovácsmesterek betelepedésével járt. A helyi kovácsok utánozzák a megismert kovácsolási technikákat, így a vágóeszközök pengéinek három-részre hajtogatott lapokból való hegesztését. Az eredmény azonban - következtetnek a régészeti leletek metallográfiai vizsgálatainak eredményeiből az orosz kutatók - nem érte el az import áruk minőségét. A mordvinok például megmaradtak a korábban gyakorolt kovácsolási technika mellett. Jelen ismereteink szerint a magyarok elődei egy ideig - valahol a Szkíta Birodalomban, vagy annak peremterületén éltek. Hogy nem vettük át uráli eredetű 'vas' szavunk pótlására a fejlett vaskultúrával rendelkező szkítáktól a „fekete-fém" valamilyen iráni eredetű szkíta nevét, az ugor törzsek önálló vasművességét mutathatja. De vajon nem vették-e át őseink valamikor a távoli múltban, szikrázó tábortüzek fényénél, csillagos, holdvilágos estén, valamelyik iráni eredetű szkíta, vagy jazig leszármazott meséjéből az égitestelrablás borzongató történetét és az égitestszabadító hős és az égi kovács legendáját? Feltehetően nem véletlen, hogy a titokzatos magyar égi kovácsnak, vagy világ kovácsának ugyanaz volt a feladata, mint számos indoeurópai nép kovácsistenének, legyőzni a sötétség jelképét, a sárkányt és felemelni az égboltra a Napot. Visszatérve a földi kovácshoz, Magyarország területéről a késővaskori kelták idejétől kezdve szinte minden korszak településein előfordulhatnak kovácsműhelyek maradványai, szórványosan kovács-szerszámok, vas-nyersanyagok, ritkábban bucák, nagyobb számban kovácsolt vastárgyakat, és gyakran a kovácsolás nyomait mutató vassalakok. 2000 végén 379 megismert magyarországi vasipari lelőhelyet sorolhattunk fel az Iparrégészeti
