Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - DOMANICZKY ENDRE Az elfelejtett magyar mecénás, herceg Batthyány Fülöp (1781-1870)
AZ FÚi.i.;;:irn MAGYAR MECÉNÁS, HERCEG BATTHYÁNY FÜLÖP (i78i- i870) 1848 nyarán Strázsay Nepomuk János (1784-1852), az addigi bóly-sellyei uradalmi jószágigazgató nyugdíjba vonult."" Nem tudni, maga kérte-e nyugdíjazását, vagy a herceg vált meg tőle, mindenesetre már öreg volt, és hosszabb ideje betegeskedett: 1838-ban ,,megütötte a guta", m s 4 évvel nyugdíjazása után meghalt. Fiatalabb korában több cikke jelent meg a Tudományos Gyűjteményben"" 1 Kern József akkori jószágigazgatóval Napóleon visszatéréséről, a bukása utáni Európáról, és az új európai rendről levelezett." 1 " Értekezett a juhászairól, könyvet írt a kertbarátoknak, németből lefordította Seneca egy szomorújátékát. Fennmaradtak elmélkedései - Hasonlításai- és Rövid gondolatok és Elmefuttatások: Magányos Óráimnak áldozva című munkája is, továbbá legalább kettő, igen alapos, tudományos igényű uradalmi leírás köthető a nevéhez. 108 Iván gróf érdekeit fáradhatatlanul képviselte, mindenképpen illő tehát őt megemlíteni elsőként, bár ő nem a herceg felfedezettje volt. Ezzel szemben de Rivo József, Fülöp herceg talán legkiválóbb tiszttartója, 45 évet töltött el különböző uradalmakban a herceg és unokahúga, Montenuovo hercegnő szolgálatában. 100 Hosszas kísérletezgetés után rendelte Bolyba a herceg, hogy az ottani gazdálkodást újjászervezze, és a földesúri jövedelmeket beszedje. De Rivo jó választás volt: keze alatt megújult a juhászat, és beindult a mezőgazdaság gépesítése. A változásokkal szemben azonban ő is tehetetlen volt: a régi rendszer szerint igazgatott uradalom a 1860-as évek második felének változásai során legfőbb jövedelmi forrásaitól: a haszonbérektől, az 1848-ban meghagyott hegy vámtól és bor-kilencedtől esett el, miközben az adók már az ötvenes években a négyszeresükre növekedtek. Többéves küzdelem után de Rivo is belátta, hogy szélmalom-harcot vívott, néhány kifakadása leveleiben is fennmaradt. 110 Chernél Ignácot (1807-1894) Flalis István nagykanizsai helytörténész emlegette sokat. Ő 1834-1849 között, a herceg földesúri ideje alatt a kanizsai uradalom ügyésze volt, majd 1856-1861 között soproni úrbéri főtörvényszéki tanácsos. Megyeszerte tisztelt, tekintélyes ember volt. Uradalmi munkásságáról, a kanizsai uradalmi levéltár megrongálódása miatt, keveset tudunk. Családtörténeti kutatásai ismertek, ő írta meg Nagy Iván számára a Chernél család történetét. 111 Entz. Ferenc 112 (1805-1877) az MTA tagja volt. Bár orvosként is karriert futott be, az utókor mégis inkább a kedvtelésként induló kertészkedés, növénynemesítés és fajtaleírás terén végzett munkásságát ismeri. Entz 1831-ben, az „epemirígy''idején Bécsben dolgozott orvosként, ezután már a herceg alsó-ausztriai uradalmainak orvosa. 1832-től az enyingi Batthyány-uradalom oivosaként működött. Veszprém vármegye tisztiorvosává választották, A Sió mentében előforduló betegségek s azok biztos gyógyításáról című dolgozatával 1847-ben díjat nyert. A szabadságharcban honvéd-főorvosként szolgált, ezért 1849-ben foglalkozásától eltiltották. Orvosi karrierjének félbeszakadása után kellett más munkát keresnie. így került előtérbe a kertészet, amellyel már korábban, Enyingen is foglalkozott, ahol már az 1830-as években mintaszőlészetet, gyümölcsöst, faiskolát létesített. 113 1853-ban Pesten nyitotta meg a Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézetet, a mai Kertészeti Egyetem elődjét. 1860-tól haláláig a budai Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézetének igazgatójaként tevékenykedett. Az 1850-es évektől publikált a Gazdasági Lapokban, itt megjelent tanulmányait Kertészeti : Füzetek címen is kiadta, létrehozva ezzel a kertészeti szaknyelvet. A herceggel és uradalmaival való kapcsolata a forradalom után sem szakadhatott meg, Bolyból például Deli Pál kövesdi szőlész Sándor nevű fia a herceg segítségével tanult a „budaigyümölcs és szőllőmívelési tanintézetben, ""' Horvát Boldizsár (1822-1898) 1843-ban tette le az ügyvédi vizsgát. Az ő sorsára is nagy hatással voltak az 1848/49-es események; a kormányt egészen Szegedig követte. A bukás után haditörvényszék elé állították, majd 1853-ban még foglalkozása gyakorlásától is eltiltották. Ekkor lépett közbe a herceg, aki 1854-1861 között a körmendi, németújvári és intai uradalmak ügyviselőjeként alkalmazta." 3 Barátja, Deák javaslatára Horvát részt vett az országbírói értekezleten, majd 1861-ben képviselő, a kiegyezés után az Andrássy-kormány igazságügyi miniszteri pozícióját töltötte be 1867-1871 között. Minisztersége alatt készült el több, az úrbéri maradványok kérdését rendező törvényjavaslat, de legmaradandóbbat mégis a bírósági szervezet reformjával és a bírósági szervezet közigazgatástól való elválasztásával alkotta. 1 "' Verseket, elbeszéléseket írt, az Magyar Tudományos Akadémia mellett a Kisfaludy Társaságnak is tagja volt. Életútjáról, miniszteri működéséről keveset tudunk. Annak, hogy érdemeit oly kevesen méltatták, a leginkább a Magyar Országos Levéltárban pusztító 1956-os tűzvész az oka, ugyanis az igazságügyi minisztérium dualizmuskori anyagának jelentős része ekkor semmisült meg. 117 Összegzés Összefoglalásul mit is mondhatunk hát Batthyány hercegről? Hogyan élt? Mit gondolt? Mivel töltötte napjait? S legfőképpen: miért húzcxlott a háttérbe egész életében? Erre és a többi kérdésre sem kapunk már valószínűleg választ. Naplót nem írt, elmés mondásai, emlékiratai sem maradtak fenn. Mindaz, amit az eddigiek alapján elképzelünk, csupán a portré főbb kontúrjai: a Széchenyi köréhez tartozó reformkori arisztokrata, az ország egyik legnagyobb és leggazdagabb birtokosa, aki még jóval a forradalom előtt teljes magányba húzódott vissza. Lassú nyitás lehetett a jelszava a „korszellem" jegyében, melynek élén - példával is - az arisztokráciának kell állnia. Mecénási tevékenységét, országgyűlési felajánlásait egyrészt ez is motiválhatta. Másrészt viszont - életkoránál fogva is 118 - mindvégig patriarchális földesúr maradt: a családi hagyományok mellett ez vezethette „alattvalói" támogatásában. Ugyanez a tradíció és rangja eleve meghatározták udvarhűségét is. Mindez azonban, bár Bécset nem hagyta el, és később is a trón támasza maradt, nem gátolta meg abban, hogy a Kossuthhoz bukásig hű Horváth Boldizsárt pártfogása alá ne vegye, s hogy rajta kívül más tehetséges embereket is támogasson. Bár „háttér ember" volt, ezt a szerepét kitűnően és a magyarság javára játszotta. Önzetlenül: nem kért, s nem is kapott semmit az utókortól. Életművét legszebben barátja és rokona, Széchenyi István 1858-ban, egy Körösi Csorna Sándor síremlékét ábrázoló kép keretére írt szavaival lehet méltatni: „nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vasakarat. Vegyetek példát, hazánk nagyjai ésgazdagai egy árva fiún, és legyetek hü magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatcissal. ' m
