Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - KOPPÁNY TIBOR Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései - 1590-1640

Évával l607-ben kötött házasság. 6 A XV. század vége óta bir­tokolt szlavóniai Gereben várán és uradalmán kívül az 1524­ben II. Lajos király által adományozott Németújvár, az 1540­es években ugyancsak királyi adomány alapján megszerzett Szalónak és Rohonc várai, a XVI. század eleje óta birtokolt muraközi Torony kastélya és a Rohonc várával együtt szer­zett ottani kastély mellé így került Poppel örökségként a Vas megyei Dobra vára és a Felsőlendva várához tartozó urada­lom egy része, Muraszombat, Rakicsány és a középkori ko­lostorból alakított Szentgotthárd kastélyaival és azok tartozé­kaival, valamint a török hódoltság területére eső, Fejér me­gyei Bicske uradalma. 7 Mindehhez a tekintélyes vagyonhoz a kincstártól l604-l606-ban vásárolt Körmend tartozott még az ottani kastéllyal, valamint az l6ló-ban vásárolt bozsoki al­só kastély. 8 Batthyány II. Ferenc apjának, a XVI. század második fe­lében az ország egyik legműveltebb, nyugat-európai udva­rokat megjárt főurának, Boldizsárnak udvarában nőtt fel. Ennek hatására maga is sokoldalúan művelt, több nyelvet beszélő, irodalmi szinten tájékozott főúr volt. Örökölt és fe­leségével szerzett vagyonát még tovább gyarapította. A kor­társak nagyra tartották, politikai szempontból azonban nem volt vezéregyéniség, bár 1622-ben a nádori tisztségre jelöl­tek között szerepelt. Családi hagyományait követve, kora if­júságától fegyverrel a kezében harcolt a török ellen, eleinte magánemberként, később dunántúli főkapitányként. l604­től haláláig Sopron vármegye főispánja volt, 1608-tól királyi főlovászmester, l6l8 és 1621 között pedig dunántúli főka­pitány. 9 A Magyarországon is birtokos cseh főnemesi családból származó, magyarul is megtanult, művelt, határozott és jó szervező képességű Poppel Éva házaságkötésük óta minden szempontból egyenrangú társa volt. Kettőjük udvara, annak élénk társadalmi és művelődési életével a Dunántúl, s a Ki­rályi Magyarország egyik vezető szellemi központja. A körü­löttük kialakult főúri társaság fiataljai alkották később, Bat­thyány Ferenc 1625-ben bekövetkezett halála után Esterházy Miklós nádor politikai és szellemi vezérlő körét. 10 A családi levéltár iratai az 1590-es évektől szólnak építke­zésekről. Ezek eleinte valószínűleg még az anya, Zrínyi Do­rottya nevéhez fűzhetők. A németújvári vár második kapuja felett látható és az 1595-ös évszámot viselő, kőből faragott címeren azonban az F. D. B. betűkkel rövidített „Franciscus de Batthyan" felirat azt jelzi, hogy a kapu és az ahhoz csat­lakozó, nagyméretű bástya építése már az ő tevékenységé­hez tartozott. Ettől kezdve megállás nélkül folyt az építkezés valame­lyik váron vagy kastélyon, néha egyszerre több helyen is. Az építtető Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva 1590 februárjában - apja váratlan halála idején - Batthyá­ny Ferenc tizenhetedik életévében járt. Családja és az udvar­tartás ekkor az ifjú tervezett itáliai tanulmányútjának előké­szítésével foglalkozott, amelyet az apa halála szakított meg. Az itáliai út esetleges megvalósulásáról nem maradt ismert adat, műveltsége és későbbi magatartása nyomán azonban az feltételezhetően megvalósult. Ifjúságáról keveset szólnak az írott források. A kor szoká­sának megfelelően házi tanítók oktatták. Kilenc éves korá­ban, 1582-ben az irodalmi működéséről is ismert udvari pré­dikátor, Beythe András, a németújvári iskola tudós rektora volt a nevelője. 11 1591-ből ismert a Batthyány udvarban mű­ködő Albert nevű iskolamester, aki mellett ugyanakkor né­met mester is volt. A két házitanító korábban is ott lehetett és résztvehetett az ifjú Ferenc nevelésében. 12 Nagyműveltségű apjának is része lehetett ebben a neve­lésben és befolyást gyakorolhatott rá az apja által szorgalma­san bővített családi könyvtár, valamint a szülői udvarban gyakran vendégeskedő sok jeles, Európa számtalan tájáról érkező, humanista műveltségű tudós. 13 Batthyány II. Ferenc és a családi könyvtár történetéhez fűződik, hogy később, 1604-től Balassi Bálint kéziratban ott őrzött szerelmes verse­ivel udvarolt Poppel Évának. 14 A feltételezhető itáliai útról hazatérve, a kor követelmé­nyeinek megfelelően megkezdődött az akkor már 19-20 éves fiatalember katonai felkészítése. 1592-ben kétszáz lovas élén vett részt abban a Nádasdy Ferenc által vezetett seregben, amely az uralkodó parancsára a Sziszek várát sorozatosan tá­madó török ellen Szlavóniába vonult. A következő évben is­mét fegyverben volt, ekkor nagybátyja, Zrínyi György mel­lett vett részt a Fehérvár melletti csatában, 1594-ben pedig Esztergom első ostromában, ahol Zrínyi György seregében jelen volt Batthyány II. Ferenc későbbi apósa, a már az 1580­as években Kanizsa várában katonai szolgálatot teljesítő Vladislav Lobkowicz-Poppel is. 15 Ezt követően az l606-ig tartó tizenötéves háború szinte valamennyi dunántúli hadi eseményének részese volt. Huszadik évében, 1593-ban kapta meg a bárói címet és egyben királyi kamarási kinevezését. Ettől kezdve volt bejá­ratos a bécsi királyi udvarba, ahova részben rokoni körének, részben apai barátai és támogatói segítségével családi és po­litikai szálak egyaránt fűzték. Az utóbbiak között a vezető szerepet Illésházy István köre és nem utolsó sorban Poppel Éva osztrák és cseh rokonsága, a Kurzbach, a Kolowrat és a Salm család tagjai játszották. 16 l603-ban kapott grófi címet, l608-ban főlovászmester, egy évvel később soproni főis­pán. 17 Közben, kiemelkedő katonai szereplése nyomán és Kanizsa várának l600-ban történt eleste után, 1601- 1602­ben az új Zala-Vas megyei végvárvonal egyik parancsnoka­ként körmendi főkapitány, 1605 és 1609 között pedig a Ka­nizsával szembeni végvárak és egyúttal a Dunántúl kerületi főkapitánya. 18 Ebben a tisztségében vett részt l605-l606-ban Bocskainak a Dunántúlra behatoló seregével vívott harcok­ban, közben nem egyszer a bécsi udvar tilalma ellenére foly­tonos küzdelemben a törökkel. 19 l609-ben lemondott kato­nai tisztségeiről, a kincstár mindaddig ugyanis azokért nem fizetett neki, s harminchatezer forinttal volt adósa. 20 Közéle­ti szereplése ezt követően is jelentős volt. I6l8-ban résztvett II. Ferdinánd pozsonyi koronázásán, s egyike volt annak a küldöttségnek, amely a várból lehozta a koronát. 21 Ekkor még királypárti volt. I6l9-ben, a harmincéves há­ború kezdetén azonban a felkelő csehek megsegítésére a Felvidéket meghódító Bethlen Gábor oldalára állt. A dunán­túli végházak őrségét és azok vezetőit az ő tekintélye vitte Bethlen pártjára. A Dunántúlt is meghódító fejedelmet ro-

Next

/
Thumbnails
Contents