Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - KOPPÁNY TIBOR Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései - 1590-1640

KOPPÁNY TIBOR BATTHYÁNY II. FERENC ÉS POPPEL ÉVA ÉPÍTKEZÉSEI - 1590-1640 A művészettörténeti kutatás már korábban bizonyította, hogy az 1541-ben három részre szakadt országban Buda elvesztésével a megszűnt királyi székhely addigi vezető szerepét a főúri udvarok vették át, a műveltség és a művészeti élet székhelyei azt követően az utóbbiak lettek. Közöttük volt a Szlavóniában és a Dunántúl nyugati felében kiterjedt nagybirtokkal rendelkező Batthyány család udvara. A művelődés, különösen az irodalom pártfogása és terjesztése terén viselt jelentőségét az irodalomtörténet régen felismerte. A képzőművészetek terén egyes tagjainak szerepe is ismert, építkezéseik és az azokkal kapcsolatos másfél évszázados tevékenységük feltárásához, azonban még csak az első lépések történtek meg. A család levéltárának XX. századi többszörös pusztulása ellenére rendkívül gazdag XVI-XVII. századi anyaga alapján a hiány legalább nagy vonalakban pótolható. Részben ma is álló, bár nagyobbrészt többszörösen átépített vagy romos, részben elpusztult épületeik számbavétele és vizsgálata, az azokra vonatkozó adatok, régi rajzok és metszetek segítségével a család egymást követő nemzedékeinek építtető szerepe nagyrészt rekonstruálható. A család udvartartásának anyagi alapjait, vagyonát a XV. századi családtag, az 1458 körül született és 1520-ban elhunyt I. Boldizsár, előbb kőszegi királyi várnagy és vasi főispán, később jajcai és egyben bosnyák bán alapozta meg. Gerebeni Hermanfi László alnádor vejeként és fogadott fiaként annak nagykiterjedésű szlavóniai birtokait, Gereben várát és hat kastélyát örökölte meg azok uradalmaival együtt.

1 Fiai közül II. Boldizsár már királyi kamarás, horvát-szlavón bán. Utóbbi tisztségét később öccse, I. Ferenc 1522-től viselte.

2 Ő ifjúkorát II. Lajos király udvarában töltötte, s élete utolsó szakaszában Habsburg I. Ferdinánd bizalmi embere volt, mindvégig magas tisztségekben. A dunántúli birtokokat amelyek a családnak a XX. századig törzsbirtokai lettek Batthyány I. Ferenc szerezte meg. Fiúörököse nem lévén, vagyonát és birtokait korán meghalt bátyjának unokájára, I. Kristóf fiára, az európai műveltségű, Itáliában tanult és a francia királyi udvart is megjárt III. Boldizsárra hagyta. A tanulmány címében jelzett II. Ferenc az utóbbi fia volt.

3 Az egymást követő nemzedékek mindegyikéről maradtak építkezésekre vonatkozó adatok. A családi levéltárban található források között a XVI-XVII. század fordulóján élt II. Ferencnek és feleségének, Poppel Évának az építkezéseire vonatkozóan bőséges források szólnak. Segítségükkel építkezéseik nagy vonalakban megismerhetők, rekonstrukciójukhoz azonban elengedhetetlen az elődök által végeztetett építési munkák csak csekély adatokkal illusztrálható áttekintése. A XVI-XVII. század fordulóján a magyarországi építészet alakulásában a vezető szerep a világi épületfajtáké. A kor várak és kastélyok építésének ideje, bár az 1591-ben kitört tizenöt éves háború az ország szélső területeit kivéve e téren is visszavetett minden építkezést. A világi építészet műfajai között nincs még egy olyan épületfajta, amely felett olyan gyorsan haladt volna át a koronként változó életforma és ízlésvilág, mint a főúri rezidenciaként szolgáló vár és kastély. A nemzedékről nemzedékre bekövetkező változás magyarázza a főúri székhelyek megfigyelhető újabb és újabb átépítését. A magyarországi középkori várak és kastélyok 1500 után gyors ütemben épültek át korai reneszánsz formákkal, hogy azután az újonnan épültekkel együtt a század második felétől későreneszánsz, a XVII. század végétől pedig a korai barokk formavilágával alakuljanak át. A Dunántúl nyugati peremén elhelyezkedő Batthány birtokok Bocskai seregeinek 1605-ben történt hadműveleteitől eltekintve békésebben élték át ezt a kort. A család levéltárának fennmaradt irataiból kitűnik, hogy az építkezés még ekkor sem szünetelt. Az alábbiak legfőképpen levéltári adatok alapján Batthyány II. Ferenc (1573-1625) és felesége, Lobkovicz Poppel Éva (1585?-1640) építkezéseiről nyújtanak áttekintést. Az építkezések ismertetését megelőzően érdemes közelebbről megismerni személyüket, kettőjük építtető mecénási életrajzát, azt követően pedig azokat a családi várakat és kastélyokat, amelyekben kettőjük építkezései folytak, valamint az általuk megbízott építőket, az építkezéseket megvalósító művészeket és mestereket. Az építkezésekről tudósító iratok ebben az időben még nem önálló egységbe gyűjtve kerültek a családi levéltárba. Azok számtalan helyen, legfőképpen az egyes családtagok irataiban, vagy az azokhoz, intézett levelezésben, a beosztott szervitorok, várnagyok, tiszttartók, íródeákok jelentéseiben, valamint a korabeli leltárakban, összeírásokban, sokszor azonban családi, gazdasági vagy jogi vonatkozású iratok között találhatók. A felvázolt kép éppen ezért nem lehet teljes. Ahhoz a Batthyány levéltár rendkívül gazdag anyagának kimerítő igényű átnézésére lenne szükség, amely az egyes kutató számára aligha elérhető. A saját kutatásból származó adatok mellett éppen ezért felhasználásra kerültek azok is, amelyeket a művészettörténeti, s azon belül az építészettörténeti feldolgozás számára az elmúlt évtizedekben gyűjtöttek a család levéltárának különböző részlegeiben. Ezek részben a MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének, részben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adattáraiban találhatók.

1 A címben jelzett első időpont - 1590 - az apa, Batthyány III. Boldizsár halálának éve. A családi birtokok ekkor maradtak a még kiskorú Ferencre. Azokat nagykorúságáig anyja, a Szigetvár védelmében elesett Zrínyi Miklós leánya, Dorottya kezelte. A második - az 1640-es - évszám Poppel Éva elhunytát jelzi, ameddig férje halálát kővetően a családi birtokszerződések alapján neki maradt birtokokon építkezett. A családi birtokok nagyobb részét azonban már ezt megelőzően, 1629-ben kötött megállapodás alapján Poppel Évától fia, Batthyány I. Ádám (1610-1659) vette át.

3 A Batthyány birtokok II. Ferenc életében érték el legnagyobb kiterjedésüket. Az apai örökségű várak, kastélyok és az a/okhoz tartozó uradalmak mellé újakat hozott a Poppel