Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - CSOMA ZSIGMOND Batthyány család jelentősége a XVI. század végi európai és magyar botanikában

CAÍIOLVS C L V S I V S PANNON IBVS rci hcrbarixftudioíis. Í VM Ssirpiu,qu.is bisproxime elapfis i m Pannoni* parie , tum AuftU, & via*» m*£iijém Trouineiii oíferuaui, llilioriam Je. feriberem-.fumma ctiäm mihi rar., fuu.vi et. rum facilitates ( quantum qui Jem licuit)ab ea. Jlfeerem. Verum cum 'eafum duntaxat fiir­pium bsfleriam defenbendamfumfijjem, qua haHenusi nemi neolfernata funs,vel fi jmt , nequaquom tame, aas fallem ncgliicnier funs dcfcnpta-ipaucafueruntquarïvàfaculties, vel nemina inlei/igerepotiscrim. Ccnfultlus itaq. vifssm eft,alia etiam f'sr­pes qua in Pannonianafcttntur,collto(re , ea. rumq, vulgaria nomma perfcrularsfvlvebù hac in re, qu'am waxim'e puffern , gralißea­rerjfen defuerunt fane qui meum hune tabs, remsuuarent : fed tmn'tum maxime doersfs. mus vir Dn.Stephanas Bejthe,líiuinsy.er. il praco apud lÙuîlrtm- Heroen Dominum Baltkafarcm de Batthyan ,,n iffim'jrbe Ke­mttÈVpftoar ,qui maximum beram Vngarieo. rum nominumparlem,pro fuo cadore, meedo­citit,dum aliquot sei ad perquir endos var its lo» osa pU IM jimul tgrcjfl {ninus, Unie sgitut- vos accepta refer re par eß , qiut hoc Indice Voùi prepono V nganea" ßirpiitm nomma . C E T E R v,u,quoma,npler <queß,rpesfis­férfim, quam,, vulgarem appeliatsonem nc r quedbeo.nrqutà quoquam alio ini-lUgere li­caif.qiiQtquvt Pannonét in meam Stirpiu hi­fi oriam,vel hune Nomenclalorem incident, ero,vt herbarium hoc fludturn, quantû inspfis tfl,promoucre apudfuoi eentendant .reliqnaf. quefiirpes verii Vngarscù no/nimbus donare non grauentiir : & tycubi in 'tis , qua illis hit proponimtn , reife exprsrncndis haUucinatum tß,errores benigne corrigcre,dcïts nos Commo. rsefacere t noßros cenattts iuuare , noßrumj t il. làgratlfcandipropenfumJludium ejr volun. tatem boni confluer e velmt. Valete.Viennax Cal. lanuar'u anno reparati Salutis huma. nxQlâ. 13. LXXX111. AdmonmdiisvctôLcdtorcfl ,in ViigKiciSYO­cabulis-, I; } fiMq«l>.] .incjinm { £ } apud Hifpa,.«. ó aüTcm (qucimdraoduni Stapud Gcimayai) YCJUIÎ e t'icpiwiur.cuililaii: &«, il z. I J J 11 10. kép. Clusius köszönete, megemlékezése Beythe István növényazonosító, növénynév segítségéről a Stirpium... 1583- évi németújvári kiadásában keret forrázva használták fel, hatóanyagtartalmát akár 12 évig is megtartotta. Gyökerét és levelét borban megfőzve minden­féle belső betegség ellen ajánlotta. Akiben bélféreg lenne, azt egy pohárka főzet megtisztította volna. De a vérköpés és az un. hideggyomrúság ellen is hatásos volt, éppúgy, mint sárga­ság és szárazság ellen. A borban főzött Csaba íre fűvel ­Sanguisorba minor - együtt minden ellen ajánlott általános orvosság volt. Az ezerjófű pora és vize a „francus" varratot is gyógyította, a csontot és a sebet összeforrasztotta, a női menstruációt elindította. A kisebbik ezerjófű virága vörös volt, vizes partokon termett, levele a rutáéra hasonlított. Hasfájás, hideglelés ellen a virága borban felére elfőzve használt. Sár­gaság ellen lép- és vesetisztító hatása miatt volt kiválóan alkal­mas, kólika ellen is hatott, és gilisztát, vagy akár meghalt mag­zatot is kihajtott az asszonyból. A köszvényre és ínfájásra is hatásos volt, mézzel keverve az összetört fű levével kenték be és gyógyították a fájó szemet. Felforralt vizével sebet tisztítot­tak, menstruációt indítottak. A kis ezerjófű levelét, ha virágos állapotban volt, kifacsarták, majd 5 napig vízben áztatták, új­ra megfőzték, majd ismét kifacsarták. 23 Az „Epörgy" név alatt a szamócát ismerhetjük fel, a Fra­gariaspA, amit „Epergyfivnek"írt. Hidegítő és nedvesítő ha­tásúnak említi, amelynek leveléből fürdőt lehetett készíteni, ez pedig a kőbántalmak és láz ellen is ajánlotta, mert hűsítő hatású volt. Hasmenés ellen a mézzel édesített szamócát ja­vasolta. A szomjúságra is ajánlott termése egyben májtisztító. Ha kenyérrel együtt ették, akkor az emberi test rühességet is megszüntette Beythe András 1595. évi javaslata szerint. Szív­erősítő, sárgaság elleni és a női menstruációt befolyásoló ha­tásait ismerték még. 24 A fenyőhajtást és a tobozt melegítő hatásúnak, szárasztó­nak tartotta. Főleg a vízkórságban szenvedőknek ajánlotta. Hurut ellen a fenyő kérge és toboza egyaránt jó. Uborka­maggal összefőzve a toboz megindította a vizeletet és meg­állította a vizeletcsöpögést. A fenyő tűlevele májat gyógyí­tott, a fakéreg meszes vízben főzve csontdagadásra volt jó, porrá törve a gyanta pedig sebeket szárított. A fenyőfafor­gács ecetben megfőzve a fogfájást enyhítette. 25 A tengeri szőlő a piros ribizli volt - Ribes vidgaris -, amely­nek gyógyító hatását hűsítő jellegében látták, de étvágyat is csi­nált, szomjúságot oltott, lecsendesítette a hányást, hasmenést idézhettek vele elő. 26 A Beythe István Clusius által említett „Ze­döry" Morus sp. Beythe Andrásnál „Szedery, Szedeti fa, Eperyfa" néven szerepel. Mind a fa alakú, mind a földi „Szedery" hidegítő és nedves hatású, de amikor megérett, melegítő hatást fejtett ki. Haslágyító- és hashajtóhatású, de torokdagadásra is jó. A levébe mézet rakva torok- és szájfájás ellen használták. Esővízben meg­főzve levele fürdés után szép hajat biztosított, borban megfőzve a fogfájás ellen hatásosnak bizonyult. 27 A „tiztös fiv"-nek seben vérzéscsillapító hatást tulajdoní­tottak, a csontot és sebet összeforrasztotta, aszúkórságban szenvedők fürösztésére használták (11-12. kép). 28 Jól látható, hogy a Beythe István által említett és ismert nö­vények általánosan ismertek és használtak voltak már ekkor is. Nem véletlen, hogy Clusiusnak segítve Beythe István már 11. kép. A vérzéscsillapító tisztesfű képe és leírása, magyar névhasználata Clusius: Stirpium... 1583-as németújvári kiadásában, a magyar név „ Tiztös flu " és meghatározás Beythe Istvántól, a növény gyógyhatásúinak leírása Beythe Andrásnál 1595-ben 12. kép. A vérzéscsillapító tisztesfű képe és leírása, magyar névhasználata Clusius: Stirpium... 1583-as németújvári kiadásában, a magyar név „Tiztös flu" és meghatározás Beythe Istvántól, a növény gyógyhatásúinak leírása Beythe Andrásnál 1595-ben *-fl<rilijtl*:fljrtiiut 5>i » "ß-Uf,­tjHNUmmUrjiéi^U til, Imi li4Ít*rfi:*4,T£l"~ knlau -»»imJmn I« iL I ' > , *f —•^••iimiilil I ill iiiilliiliijl.IM if i Q >.J>.« c vi o T ™. .Ifi" ,.Ç,..u,.,.,, ,U.n, 4,m ii^. ..... ....... i"—,'" f iluli» »i i in Ii ftiiiwiflnii.i. »if ,., ,,..^..»,..r_.c'^ll.i^•'" , .'""" ^ ™ , • , S ""^"'-".<e- f-'<"l'f fn.r, fil,.,: MDmltKtTft: .-t •:-t!ri l • j:a,,e--..~ m , ,., HiB ,„.-( t.it.nAiim es- ftultrfiréuat, tTbtyliraniathfotmA«^«. h'Om.iuißiimTsm -H

Next

/
Thumbnails
Contents