Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - FARKAS JÓZSEF A Batthyányak évszázadai című konferencián elhangzott előadásokhoz fűzött észrevételeim

kében a Batthyányak sokat tettek. Kondicsné dr. Kovács Éva szerkesztésében megjelent forrásközlő kiadvány jóvoltából közkincs Batthyány Fülöp 1831-ben kiadott németmagyar gazdasági szótára, mely ma már igazi kuriózumnak számít a nyelvészek számára. Ezen kívül Batthyány-Strattmann Ödön herceg a XIX. század végén kötelezően rendelte el, hogy a majorátus minden alkalmazottja és tiszttartója két éven belül köteles a magyar nyelvet elsajátítani szóban és írásban, melyhez a hercegasszony egy termet és oktatókat biztosított. Szikra Éva és Szűcs Gábor várkertről szóló előadása kapcsán vetettem fel azt a kérdést, hogy a Rába mintegy másfél méteres vízszintcsökkenését hogyan kívánják pótolni a várkert talajvízháztartásában? Véleményem szerint az előbbiekben felvázolt jelenség okolható az idős fák pusztulásáért. Meglátásom szerint, a fiatalabb fák könnyebben alkalmazkodnak a változásokhoz, de a kastélypark matuzsálemei erre már nem képesek. Hiányoltam, hogy a várkert múltjához szorosan kapcsolódó 1945. előtti főúri vadászatokról nem esett szó, pedig a XIX. században rendszeresen tartottak, akár egynapos vadászatokat is. Batthyány-Strattmann Ödön herceg idején a helyi sajtó, a „Rábavidék" című lap többször is tudósított az eseményről, számos értékes információt őrizve meg az utókor számára. Ismeretes, hogy 1863-ban herceg Batthyány-Strattmann Gusztáv - aki sosem járt Magyarországon - volt a majorátus feje. Ugyanakkor fiát, Ödönt - aki később a hitbizomány ura lett - feltehetően megbízta a hazai ügyek intézésével. Egy korabeli Zsigmondiakról szóló, a Zalaegerszegi Olajmúzeumban fellelhető könyv említi azon nagybecsű személyeket, kik a hazai hévforráskutatásban szereztek elévülhetetlen érdemeket. A harkányi gyógyforrás megfúrásához a terület akkori tulajdonosának, vagyis a Batthyányak engedélyére volt szükség. Gróf Batthyány Ödön nemcsak hozzájárult a fúráshoz, hanem a költségeket is felvállalta. Ezen ismeretek tükrében elmondható, hogy a harkányi gyógyfürdő megvalósítása valamiképpen Batthyány érdemnek is tekinthető. A jótékonykodás herceg Batthyány II. Lászlótól sem állt távol. A 30-as években a majorokat kulturális és egészségügyi rendelkezéseivel segítette. Tanító, orvos odatelepítésével támogatta, sőt Körmenden a belső majorban egy nagyobb kultúrtermet is létesített könyvtárral, játékokkal a szabadidő igényes eltöltése érdekében. A Kinsky család kapcsán, arra hívom fel a figyelmet, hogy a körmendi római katolikus templom főoltárának tetején látható a Batthyány és a Kinsky család kettős címere. Sokáig senki sem tudta megmondani, hogy az ovális, kék mezőben hármas arany farkasfogat ábrázoló címer honnan származik. Kutatásaim során leltem meg ennek eredetét, s így derült fény a Kinsky család címerére. A Batthyány címer tetején látható pelikán elemezésével érdemes foglalkozni. Véleményem az, hogy ez a régi idők tudatlanságából eredően vált begyét feltépő madárrá, mivel nem ismerhették azt, hogy a madár csőre alatt lévő nagy bőrlebenyben hozza a fiókáinak az élelmet, s ezt vélték begy feltépésnek. Sok szó esett az előadásokban a Batthyányak hatalmas, és Európában is kiemelkedő vagyonáról, mely az 1931-es vagyonleltár szerint hétmillió pengő volt, de a valóságban ennek a duplája lehetett. Ez a mai értékben - pénzre átszámítva mintegy háromszázszoros szorzót feltételezve - számításaink szerint 4-5 milliárd forintnyi összeget jelentene. Fogható-e ez a vagyon, mely több évszázadon keresztül gyarapodott - és jótékonykodásra is bőven jutott belőle - ahhoz a vagyonhoz képest, melyet az elmúlt 15 év alatt egyesek Magyarországon felhalmoztak, és 40-80 milliárdokat nevesítettek? Érdemes-e ezen egyáltalán elgondolkodni? Hogyan fogja ezt majd 3-400 év távlatából a történelem értékelni, ha lesz egyáltalán még magyar történelem. Befejezésül megemlítem még azt, hogy a kastélyról készült fényképek nagy részét néhai apósom Tóth Kálmán készítette, aki rendszeresen dogozott a hercegi család számára. E régi üveglemezeken megmaradt fotók másolatai ma a körmendi Dr. Batthyány-Strattmann Múzeum tulajdonában vannak. * * * Farkas József 1931-ben született Körmenden és azóta folyamatosan itt él. Az átélt eseményekről szemtanúként számol be, valamint „szakmán kívüliként" kutatgatja Körmend múltját. 1-2. kép. „A Batthyányak évszázadai". Tudományos konferencia Körmenden, 2005. október 27-29., városháza, díszterem