Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - SZIKRA ÉVA A körmendi várkastély parkjának jelentősége

A kert közepén, ahol nyolc allé találkozott, tágas kör alap­rajzú tér alakult ki. Hasonló, de kisebb terek voltak az átlós utak találkozásánál is. Egy 1777-ből származó, kertépítésre vo­natkozó irat szerint a körmendi park. középső kerek terén osz­lopos gloriett állt, amelyet az utak sarkaira elhelyezett kővázák vettek, körül. Hasonló épületeket, esetleg szökőkutakat gyanít­hatunk a kert útjainak egyéb csomópontjain is. 14 A későbarokk kastélypark (1783-86) 1770-78 között néhány évig a körmendi uradalom bérlők kezében volt, akik igen keveset áldoztak az együttes fenntar­tására. Ekkor az uradalom építési hivatalának vezetője Adrian Chevereux hadmérnök kaptány volt, aki részben tervezte, részben irányította a későbarokk átalakításokat, melyeknek szellemi vezetői Batthyány József érsek és Batthyány II. Lajos voltak. A hercegi címet - amelyet a család 1764-ben kapott ­ifjabb Batthyány Lajos 1787-ben örökölte, apja halála után. Körmenden élt és fényes udvart tartott. Udvarának központi alakja a Körmenden nagyon sokszor tartózkodó nagybátyja, Batthyány József bíboros-prímás, a XVLLI. század végi Ma­gyarország egyik, legnagyobb gavallérja és művészetpártolója. Az ő hatásának tulajdonítható, hogy Körmenden évtizedeken át udvari színház és zenekar működött, s a kastély Vas megye társadalmi életének központja lett. Mindezt legjobban talán a táj és a természet szépségét hirdető, divatos német költő, Sa­lamon Gessner emlékköve jelképezi, amely töredékeiben ma is ott áll a Várkert déli sarkában. Chevreux kapitány idejében történt a kastély körüli ba­rokk park első átépítése is. Az ifjú Batthyány Lajos gróf 1775 2. ábra. Az 1780 körüli, késő barokk kastélypark rekonstrukciós helyszínrajza körül kezdte meg a park átformálását, még a bérlők idején. Már ekkor felmerült az a gondolat, hogy a kastély kertjéből telepítsék ki az állatokat, s azt teljes egészében parkká ala­kítsák át. 1783-ban a várostól keletre húzódó Rába-kanyart átvágták, és az így nyert területet a parkhoz csatolták. A régi folyóme­der leszűkítve, középen tóvá duzzasztva megmaradt a parkon belül, és az új tóban két szigetet alakítottak ki. Batthyány Lajos kertépítési utasításaiból derül ki, hogy a kertből a fácánokat és az állatokat kitelepítették, felszámol­ták a virágmintás belső partereket, és az addig elég vadon kezelt fácánoskertet félig barokk, félig romantikus stílusú parkká építették át. A kastély körüli parterek helyére egysé­ges gyepszőnyeg került. A parterekből száműzött virágok helyett a park több pontjára tavasztól őszig folyamatos virág­díszt biztosító rózsákat, virágzó cserjéket ültettek. A park fa­állományát gondosan kezelték, ahol szükségessé vált ott rit­kították, a hiányos erdőfoltokat pedig az akkor divatos vad­gesztenyével pótolták. Batthyány utasítása szerint mindezt geometrikus formában telepítve és nyírva kellett elvégezni. A fenti intézkedések mellett még el kellett távolítani az egész kert területén az aljnövényzetet is, ami az addig ott őrzött va­dak számára kiváló búvóhelyet biztosított. Fenyőket telepí­tettek át az alsó bozótosnak nevezett fenyveserdő részbe, helyükbe vadgesztenyéből fasorokat ültettek. Az utak találkozásánál kialakult térről valószínűleg ekkor bontották le a gloriettet, csak a körben elhelyezett kővázákat hagyták a helyükön. A gloriett későbbi adatok szerint a na­gyobbik szigetre került át, 1831-ben még ott állt. 1781-ben új kerti épületek építését jelzik az uradalmi számadások: „ Temple de Société", „Nymphen-Bad", Pán isten temploma. A kastély 1799-ben felvett leltára szerint Johann Martin Fishernek, a kor leghíresebb bécsi akadémiai szobrászának, több, 1786 előtt készített műve állt a kastélykertben, a még ma is álló Vertumnus és Pomona, valamint Zephirus és Flora szoboregyüttesek. Továbbá a leltár még említi a Mercurius és Jupiter, illetve a Szükségszerűség elnevezésű szobrokat. Fel­tételezhetően a töredékesen még ma is látható Kybelé isten­anya szobor, a Gessner emlékkő, és a tó lefolyása mellett le­vő nimfa-oltár is Johann Martin Fisher munkái. 1788-ig még számtalan - a korszakra jellemző - szentimen­tális elemet építettek, illetve helyeztek el a kertben. Ha mind­ezt elképzeljük, egy rendkívül gazdag, sokszínű és nagysza­bású park képe tárul elénk, melyről a kortársak is nagy elis­meréssel nyilatkoztak. 15 A tájképi kert építése 1795-1810 között A XVIII. század utolsó éveiben megkezdett klasszicista átala­kítás az együttes valamennyi épületét alaposan átformálta. A kastély átalakítása, a barokk időkhöz hasonlóan, most sem választható el a kert átépítésétől, sőt láthattuk, hogy a tájképi kertté való átalakítását még a kastélyon folytatott építkezés megkezdése előtt (1795), korábban megindították. Az átépítés tehát szinte folyamatos volt az 1780-as évektől. 1795-ben összesen 480 darab, 52 féle egzotikus fát és cser­jét rendeltek Németországból. Ekkor volt az ún. gyűjtemé­nyes kertek divatja. 16

Next

/
Thumbnails
Contents