Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - BIRO DOINA Hatalom és kötelesség között - A Batthyány család asszonyai és lányai a századok folyamán

térielemből; 5-től 6-ig filozófiát olvasok; 6-tól 10-ig szünet. Csü­törtökön: mint kedden; Pénteken: mint hétfőn. Szombaton: 6­lól 7-ig mint hétfőn; 7-től 8-ig ismétlés filozófiából; 8-tól 9-ig lo­vaglás; 9-től 10-ig magyar; 10-té)l 11-ig számtan Monfage mons.-al; délután mint kedden. ' 15 Egy megjegyzés: midennap egy órát szánt a magyar nyelv tanulására, mert a német volt az anyanyelve, a latin és a fran­cia pedig amúgy is kötelező volt. A filozófiát szövegek alap­ján tanulta. Később szép és művelt felesége Teréz, Kinsky grófnő is fi­gyelemmel kíséri gyerekei tanítását. Visszafogott volt és érzé­keny, szerette az irodalmat és a zenét, biztosította levelezései titkát, egyfajta titkos kódot használva, melyben a betűket szá­mokkal helyettesítette, ezt clavis cabale-mk nevezte. 16 Teréz elég beteges volt. Levelezésük szerint arra kérte fér­jét, hogy vállaljon részt a gyerekek nevelésében. Lajos Ernő is arra kérte fiait, hogy tanulják meg a magyar nyelvet, ahogyan ez Ádám Vencelhez írott leveléből is kiderül: „...megtisztelve érzem magam névnapom alkalmával küldött jókívánságaiért, de megjegyzem, hogy egy jó modor inkább kedvemre lenne... nem fogom eltűrni, hogy ne beszéljék a magyar nyelvet, annál is inkább, mert magyar földön vannak. " De ő annyira elfog­lalt volt Pozsonyban, hogy édesanyja, Eleonóra, mint nagy­anya beleszólt unokái nevelésébe. Károlyt, kinek saját fia nevelése nem sikerült, Mária Terézia fia, II. József tanárának nevezte ki, s ezért hercegi címet is ado­mányozott neki. Károly fiát, Jenőt kívánta volna szigonian ne­velni, folytonos fenyegetés alatt, mindig büntetésre készen. En­nek következtében fia eltávolodott tőle, aki képtelen volt egye­dül helyt állni, s körülbelül 20 éves korában halt meg. Jenőhöz intézett levelei kétségbeesését és megbékélésük lehetetlenségét bizonyítják. A fenyegetés volt az egyedüli módszer: „... határo­zottan kijelentem, hogy ha nem szándékszik megváltoztatni életmódját, az élet ebben a pillanatában, amikor nagykonísítá­sához közeledik, semmi sem fog meggátolni abban, hogy jelent­sem az Udvarnak - viszonzásként szolgálataiért és egy kollégi­umba való elzáratását kérjem a következő néhány évre, ahhol meg lesz minden lehetősége arra, hogy gondolkodjon... A földe­im egy részét már az ellenség kezeiben látom és mindent, amit egy napon magáének tudhat egy pillanat alatt elveszthet..." Megtudjuk, hogy Strattmann Eleonóra szomorú volt, mert uno­kája, egyetlen örököse egy csepp megbánást sem tanúsított és semmilyen tiszteletet nem nyilvánított nagyanyja iránt. Károly a feleségét közömbösséggel és hidegséggel kezelte és Lajos Er­nő, vagy Teréz közbenjárásai is eredménytelennek bizonyul­tak. 17 Máshol pedig türelme határán találjuk, aki élete ideálját magyarázza Jenőnek: „...nincs meg a megváltozáshoz szükséges ereje, akkor is, ha látja, hogy kiadom eletetnél, véremet és vagyo­nomat ebben a háborúban, s mindezt csak mindannyiunk ér­dekében és csak azért, hogy továbbíthatsuk utódainknak hírne­vünket és erényeinket. " Ebben a helyzetben csak édesanyja és testvére, Lajos Ernő levelei jelentenek számára megnyugvást, ez utóbbinak meg voltak saját problémái fiaival Ádám Vencellel, Tivadarral és Fülöppel. Az országos levéltárban a nádor fiai, főleg Fülöp tanítási költségeiről is őriznek nagyon részletes dokumentumokat, amelyekből kitűnik, hogy sokat tanultak, másrészt pedig mek­kora volt a nagy családok tanítási költsége. A lányok tanítása másképp történt, mint a fiúké. Keveset tanultak írni-olvasni latinul, viszont szépírást, helyesírást és számtant tanultak, hogy képesek legyenek a napi gazdasági ügyek vitelére. Ismerniük kellett a háztartásban szükséges dolgok árát. Ugyanakkor viselkedési szabályokat és egyházi törvényeket tanultak. Az igényeiknek megfelelő művészet és kézimunka is jelen volt: rajz, miniatűr, festészet, hímzés, szö­vés és horgolás. Zenét és táncot csak kedvtelés céljából tanul­tak. Ellenben az idegen nyelvek nagyon fontosak voltak, fő­leg, mert figyelembe kellett venniük esetleges külföldi férjhez­menetelüket is. A lányoknak ismerniük kellett a vagyonkeze­lésről szóló legfontosabb törvényeket is. 18 Találtunk a levéltárban a Batthyány lányok nevelésével kapcsolatos dokumentumokat, de számos levelet is, igazi al­kalmazásait a tanultaknak. Ezek franciául íródtak a családi le­velezésben, az adminisztrációs levelezésben pedig latinul, né­metül és magyarul. Hogy ők írták, vagy olvasták ezeket, bizo­nyítja rátermettségüket. Néhányan közülük olaszul is beszél­tek, mint Battyhány Ignác erdélyi püspök unokahúga, Szera­phine grófnő, aki Gyulafehérvárra küldi nagybátyjának Pensées instructives et tout sortes d'exemples propres à former les coeur des jeunes gens - Oktató célú elmélkedése, a fiatal lelkek ne­veléséről - című, olaszból franciára fordított kéziratát. A könyvet 1787-ban Kolozsváron közölték, és előszó he­lyett a püspök unokahúgához írt levelét tartalmazza - amiből idézünk: „...nem kívántam a magyarországi írók közé sorolni, de kár lett volna, ha ez a tanulmány nem tartalmazza az ön személyes példáját, azt, hogy minden idejét hasonló foglalko­zásokra szánja... mindezek ellenére megtisztelve érzem ma­gam kedves művelt unokahúgom, mert másokat tanítva saját magát is fejleszti. Folytassa ilyen jól megkezdett pályafutá­séit... "Ignác úgy keltezi francia nyelvű levelét, mintha éreztet­ni akarta volna közelségét: c'est le 31 juillet 1787. 19 Hasonló példák a következő században is találhatók: Zichy Antónia, Battyhány Lajos felesége, aki író és memorialista volt, vagy Budai Júlia, aki Battyhány Artúr, majd Apraxin Sándor fe­lesége volt, szintén ismert regény- és drámaíró. A századok során nyomon követhettük a könyvtárak és a ritka, értékes könyvek gyarapodását a Batthyányak kastélyai­ban. Ezek a könyvek ihletet és kísértést jelentettek, de ugyan­akkor az egyéni és csoportos gondolkodásmód változását is ki­mutatják. Jelentős részük Bécsbe került, könyvtárosok és ki­adók révén. A gyulafehérvári Batthyány könyvtárban egy könyv tervezetét találtuk, ami a XVIII. század végén jelent meg: Journal de Vienne, notices des principaux livres, cartes estam­pes, musique arts dédié aux amateurs de la littérature. Az éven­te ajánlott könyvek között nagyon sok a nőkhöz szól, mint pél­dául a 24 kötetből álló enciklopédia: Bibliothèque universelle des Dames, a következő fejezetekkel: Utazások, Történelem, Különfélék, Színház, Regények, Vallás, Matematika, Fizika, Csil­lagászat, Természettudományok és Művészetek. Nemcsak III. Boldizsár, vagy Ignác voltak nagy könyvtár­létesítők, tudatában a könyvek értékének, hanem a család majdnem minden tagja. Lajos Ernő 1752. június 6-án, Johan­nes Hackel által készített leltáraiban találtunk érdekes címeket latinul és franciául, mint például: Saint-Sanson atlasza, A Trente-i koncílium története, Keresztény vallási tanulmány és mások. Bonfini Kerum Hungaricarum című munkáját Erdődy

Next

/
Thumbnails
Contents