Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - SIMON ANNA A körmendi Batthyány kastély utolsó fénykora. A főépület 1915-1945 között

13- kép. Az északkeleti saroktorony a második emeleten. Az 1960-as évekbeli átalakítás előtt még táblás parkettával, a falat és a mennyezetet díszítő stukkóval. belső körből áll. A középső többféle virágokból font koszo­rúként jelenik meg. Az északi szárny helyiségeinek korabeli állapotáról keveseb­bet tudunk. A saroktorony előtt a kis szalon volt. Ezt egy na­gyobb szoba és mellette fürdőszoba követte. A lépcsőház mö­gött keskeny közlekedőtér volt. A lépcsőháztól nyugatra az oratóriumig a doktor hálószobája helyezkedett el, nyugati ré­szén keskeny fallal leválasztott előtérrel, és innen a folyosóra nyíló ajtóval. A hálószoba valószínűleg dísztelen tér volt. A fal­kutatás a stukkók rögzítésére szolgáló tipikus bevéséseket nem tárt fel, ugyanakkor az 1957-es fotókon a falakat mintás tapéta borítja, amelynek aprócska töredékét a kutatás során megtalál­tuk. Erről azonban, nem lehet eldönteni, hogy az 1910-es, vagy esetleg az 1930-as években került a falra. Az alaprajzi terv alap­ján annyit tudhatunk még, hogy a herceg négyszögű, fehér pad­lólapot kívánt ide. Az oratóriumra itt nem térünk ki. A nyugati szárny első két helyisége mellett az egyes terve­zési szakaszokban jelölt folyosó valószínűleg nem épült meg, a szárny teljes szélességét elfoglaló utolsó terem nyugati falán nyíló két ajtó közül a nyugati homlokzathoz közelebbi kiseb­bik, másodlagosnak tűnik. Míg az előbbi két szoba fennma­radt megnevezésén - császár-, illetve király-szoba - túl alig tu­dunk valamit, a harmadik, nagy ebédlőként említett szobáról több fénykép is készült. Az ablakok plasztikus keretezése, és a nyílások közti falszakaszok tükrökkel való tagolása, vala­mint a mennyezet stukkóval történő díszítése a keleti repre­zentatív szárny díszítési elveivel rokon. Itt azonban a motí­vumkincs klasszicizáló, az összhatás elegánsan egyszerű. Az egymással szemben nyíló két bejárati ajtó fölött téglány befog­lalóformába zárt félköríves elem jelenik meg, pusztán archi­tektonikus elemekből képezve. Az ablakok kannelűrázott füg­gőleges keretet és vízszintesen lezáró párkánytagot kapnak. A mennyezet határán futó tagolt párkány alatt - a rossz minősé­gű fényképről ítélve - akantuszlevélsor lehetett, felette egy következő körbefutó keretet konzolsor támasztott alá. A mennyezeti dísz alapformája egy téglalapba foglalt ovális, előbbi sarkaiban egy-egy koszoaival, utóbbinak keretén sza­kaszonként két, egymáson keresztben áthajtott szalag. A kö­zéppontban szintén egyszerű, csak egymásból nyíló levélhaj­tásokkal díszített geometrikus kerek motívum található. A délnyugati saroktorony szobáját mint reggeliző szobát őriz­te meg az emlékezet. Építészeti kialakítása rendkívül egyszerű volt. parkettája a fényképek alapján négyzet mintában volt le­rakva. Egy ajtaja nyílt a nagy ebédlőből, egy a déli szárny folyo­sójáról. A déli szárnyban mögötte elhelyezkedő térben a kutatás feltárta a tervekben szereplő ételliftet. A díszlépcsőház melletti személyzeti lépcsőről még megjegyzendő, hogy Batthyány­Strattmann László bővíttette ki lefelé, egészen a pincéig. 14. kép. A nyugati szárny délről első helyisége, az ún. „Fehér ebédlő" az 1960-as évekbeli átalakítás előtt. Balra a saroktorony előterébe nyíló ajtó, jobbra a város felé, nyugatra néző ablak. A napirenden lévő hasznosítási tervek elkészítésénél min­denképpen megfontolásra érdemes, hogy a korábbi XIX. szá­zadi, barokk, illetve még középkori részletek minimális ma­radványokként őrződtek meg: falszövet részletekként, illetve legkéséíbb a Batthyány-Strattmann-kori elfalazások, köpe­nyezések mögötti festeti felületekben. A XX. szazad eleji igé­nyes enteriőr kialakítások, bár szinte teljes egészében elpusz­tultak- amint e rövid ízelítő is mutatja - jól dokumentáltak, a reprezentatív szint dekorációs programja megismerhető. Eddigi kutatásaink során a második emeleten nyitott régésze­ti szondákban egy helyen 28 a levert stukkó töredékeit találtuk, meg. További kutatások ezt a leletanyagot jelentősen bővíthe­tik, s ez lehetővé teszi a részletformák alakításmódjának köz­vetlen megismerését. Jelenlegi állapotában a II. emelet - de a főépület zöme is - a XX. század elejére kialakult helyiségbe­osztást és nyílásrendszert őrzi. Mindezek alapján a rekonst­rukció kérdése mindenképpen felmerül.

Next

/
Thumbnails
Contents