Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - SIMON ANNA A körmendi Batthyány kastély utolsó fénykora. A főépület 1915-1945 között

2. kép. A körmendi Batthyány kastély főépülete, a második emelet 1900-ban készült alaprajza későbbi - feltehetően Batthyány-Strattmann László által 1916. körül tervezett - átalakítások bejegyzésével két íves ülőpad rajzát tartalmazza. Az első emeleten az oratóriumhoz csatlakozó terek átalakítási terve egy „1918. V. 17. "datálású rajzon maradt fenn.

22 A harmadik alaprajz-csoportban I, II. emelet és tetőtértervek találhatók.

23 Évszám egyikükön sem látható, de az első két rajzon talán „Serboorn " (?)-nak olvasható aláírás van. A szerkesztés már figyelembe veszi az előző, szabadkézzel bejegyzett módosításokat. Mérnök által, kék színnel feltüntetett vizesblokk-berendezésen túl ezeken a rajzokon is vannak további színes ceruzás, szabadkézi módosítások, többek közt az előzőleg a nyugati szárnyban megépítendőként berajzolt nyugati folyosót kihúzza. Egy önmagában álló rajz

24 már a tervezés befejező szakaszából származhat: az első emelet lakószobáinak berendezését mutatja, szabadkézi ceruzarajzban. Összesen 12 szoba, kőztük a délkeleti saroktorony is, és két fürdőszoba elrendezése látható. Ha feltevéseim megállják a helyüket, akkor a BatthyányStrattmann László által tervezett átalakítás hosszú és személyes tervezési folyamat eredménye volt, amelynek lényeges elemei - nagyterem, tágas szalonok, ebédlő, könyvtár, kápolna - kezdettől megtalálhatók a rajzokon. Ez - együtt a hercegnek Könnend városához irt 1915-ös levelével - azt erősíti, hogy a család Körmendre költözése nem kizárólag történelmi szükségszerűségből, hirtelen történt. A tervek pontosabb datálásához azonban további szerencsés levéltári adatok szükségesek. A forrásokat a falkutatás eredményeivel összevetve annyi bizonyosnak tűnik, hogy a díszlépcsőház, a díszterem, a kápolna és a II. emelet helyiségei az 1910-es évek második felében kapták a fényképekről ismert neobarokk megjelenésüket. A megvalósult munkák során - a kápolnát kivéve - a főépületben megtartották a korábbi járószinteket, ezzel együtt a II. emelet reprezentatív szerepét. A stukkódíszes helyiségek la-