Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - SIMON ANNA A körmendi Batthyány kastély utolsó fénykora. A főépület 1915-1945 között

SIMON ANNA A KÖRMENDI BATTHYÁNY KASTÉLY UTOLSÓ FÉNYKORA A FŐÉPÜLET I915-I945 KÖZÖTT Az épületegyüttes műemléki kutatását 2003-2004-ben kezdte meg az ÁMRK kutatási osztálya. A munkaközi állapotokra jellemzően számos kérdést kellett nyitva hagyni a címben jelzett téma tárgyalásánál is. Mégis fontosnak tartottuk eddigi eredményeinket most közreadni. Az utóbbi időkben komoly kezdeményezések történtek az épületegyüttes hasznosítása, tudományosan is megalapozott felújítása érdekében. E folyamatot kívánjuk azzal is segíteni, hogy a hasznosítást nagymértékben érintő információkat - bizonytalanságaink fenntartásával és a további kutatások szükségességének hangsúlyozásával - a széles közönség elé tárjuk. Ezúttal csak a főépület, annak is reprezentatív II. emeletének építészeti kialakítását van módunkban tárgyalni. A kastély fogalma alatt a főépületen kívül 11 melléképületet, az ún. külső-, vagy várudvart, a kastélyparkot a benne található szobrokkal, műtárgyakkal, kerítésekkel, kapukkal, illetve kertészeti melléképületeket és a vadászlakot értjük. A választott időszakban a tulajdonos építtetői tevékenységére koncentrálva a főépület vizsgálata került előtérbe. Megjegyzendő, hogy a régészeti- és falkutatás egyelőre a főépületnek is csak egy részét érintette. Ezek alapján a legrészletesebb tudásunk a XVIII. század eleji átépítés során kialakított, és azóta reprezentatív szintként használt II. emeletről van. A szerencsésen fennmaradt hatalmas levéltári anyag kutatását Koppány Tibor eredményeire alapozva folytatjuk.

1 A körmendi kastély épületegyüttesének utolsó főúri tulajdonosai és lakói herceg Batthyány-Strattmann László dr., majd 1931-ben bekövetkezett halála után fia, ifjabb László volt. A család 1945-ben kénytelen volt elhagyni Magyarországot, s ezzel együtt sorsára hagyni a körmendi kastélyt is. Az addig a hercegi hitbizomány szigorú felügyelete alatt karbantartott, rendszeresen megújított, illetve leltározott épületek életében ezzel döntő változás állt be. Használói és leendő tulajdonosa, a magyar állam részese lett pusztulásának, pusztításának. 1945 és 1957 között szovjet katonaság használta a kastélyt.

2 E viharos időszak elsősorban az ingóságok - bútorok, festmények, könyvtár, levéltár, dísztárgyak pusztítását, szétszóródását, illetve mentését hozta magával. A főépületben keletkezett legnagyobb kár a találatot kapott főhomlokzati oszlopos erkély elbontása volt. A rendelkezésünkre álló dokumentumokból tudjuk, hogy az épületeket a katonaság némiképp karban tartotta. A főépületről átadása után készült állapotleírások,

3 illetve fényképsorozat

4 tanúsítják, hogy a második emeleten - és kis részben az elsőn is ekkor még majdnem teljes egészében megvolt a falak és mennyezetek stukkódísze. Az egykori kifestések tekintetében már bizonytalanabb a helyzet. A források szerint a helyiségeket kimeszelték, a fotók alapján úgy tűnik néhol a falakat csak vállmagasságig festették le. A szobák táblás parkettái rossz állapotban, de szintén megvoltak még, csakúgy a zárófödém és a tetőszerkezet fagerendái. A főépület belső tereinek lecsupaszítása, oktalan tönkretétele az 1961-1962-es „felújítás" során következett be. A műemléki szakvélemény javaslataival merőben ellenkező módon radikális hontások történtek: a belső vakolatokat teljes egészében leverték, a burkolatokat felszedték, vagy rábetonoztak. Jelentősebb átépítés a harmadik emeleten történt: a korábbi manzárdszintet - a homlokzati középrizalit szakaszát kivéve - elbontva újonnan építették. Az épület többi részében a meglévő falazatokat kevéssé érintették az átalakítások: néhány helyen új ajtónyílásokat nyitottak, ide és a legtöbb meglévő ablaknyílás záradékába betonáthidalókat építettek be. A tereket esetenként vékony válaszfalak behúzásával osztották meg. A hivatkozott dokumentumok, illetve az eddig elvégzett falkutatások alapján ma úgy tűnik, hogy a főépület meglehetősen részletesen megismerhetőXX. század elejt állapotaibana korábbi szakirodalom említéseivel ellentétben nem barokk, hanem - egy historizáló átalakítás eredményeként neobarokk enteriőrök sorát tartalmazta. A korábbi korszakok, építészeti jellemzői töredékes jelenségekben, apró részletekben érhetők tetten. Egy nagyszabású, akár enteriőrök helyreállításaira is igényt tartó hasznosítás számára tehát megvizsgálandó lehetőségként a kastély utolsó fénykorainak - legalább részlegesépítészeti rekonstrukciója merídbet fel. A vizsgált korszak az 1915-ös évvel kezdődik. Ekkor kapta meg gróf Batthyány László a hercegi hitbizományi és vele a körmendi uradalmat. Elődje Batthyány Ödön 1883-ban örökölte meg a körmendi birtokot,

5 de angliai emigrációjából csak 1887-ben tért vissza. Az 1880-as években nagyszabású átalakítások folytak a kastélyban és parkjában.'' Tulajdonosa itt lakott 1914-ben, 88 éves korában bekövetkezett haláláig. Nem lévén közvetlen örököse, a hitbizomány a grófi ágból származó unokaöcsre, Batthyány Lászlóra szállt, aki addig köpcsényi birtokán lakott és dolgozott orvosként, 1902-től működő saját kórházában. Batthyány László hivatalosan 1915. februárban kapta meg a hercegi címet, a Strattmann nevet és a birtokot. Ezt követően a város és új ura kölcsönösen köszöntötték egymást. A „Rábavidék"című helyben kiadott hetilap, ahogy eddig is, a „Hírek"rovatban első helyen számol be a hercegi családot érintő eseményekről. Ez alkalommal közlik a város köszöntő levelét és a herceg válaszát, amelyben Körmendet „jövendőotthonom"-mk nevezi, majd így folytatja: „... Előlegezett bizalmuk, szíves ragaszkodásuk e szép jele örömmel tölt el. Ezzel az örömmel és a közösség iránt való szeretettel gondolok Körmendre, amelyet az elődeimtől rám maradt hagyományos szokást követve állandó lakhelyemnek választottam. Ott akarom és fogom eltölteni legnagyobb részét mindazon időnek, melyet a jó Isten élnem enged, még pedig, mint bizton hiszem a kedves körmendiekkel való kölcsönös megértésben, legjobb egyetértésben. '

v Majd április közepén a herceg feleségével és két gyermekével váratlanul ide látogatott, de az éjszakákat nem a kastélyban, hanem rokonánál, Batthyány Iván grófnál, Csákányban töltötte." A szívélyes jó viszony mindvégig megmaradt a hercegi család és a város között, ám a Körmendre költözés komoly szándékát a háborús körülmények egyelőre megakadályozták.