Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - MENTÉNYI KLÁRA A körmendi Batthyány kastély helyszíni kutatásainak eddigi eredményei
8. kép. (XVIII. tábla 2. kép) A fejépület II. emeleti alaprajza 1840 körül hoztak létre, ahonnan közvetlen kijárat nyílt a park felé. Az udvar felől magas, félköríves bejáratok nyíltak ide, a jobb oldali helyiség kerti nyílásának kőkerete egykorú lehet, de a XIX. század végén átalakították. Kettős falpillérekre támaszkodó csehboltozataival a középen két önálló kőkeretes ajtóval egymásba kapcsolódó kettős tér a XVII. századi pinceszintet és földszintet foglalja magába. Boltozatait és oldalfalait az itt lévő óriási kazán miatt csupán kis mértékben tudtuk vizsgálni. Ez már csak azért is sajnálatos, mert - hasonlóan a II. emeleti, déli díszteremhez - a falkutatás során itt is ellentmondásokat tapasztaltunk a kétséget kizáróan barokk terv és az egyetlen, de későbbinek tűnő periódusból származó építőanyag között. A restaurátorok a falazatokon inkább már a klasszicizáló késő barokkra, mint az érett barokkra jellemző falfestést találtak a mindössze egyetlen rétegű vakolaton. Ráadásul a két szakaszos Sala Terrena csupán fél traktus szélességű, harmadik déli tere sem tanúskodik igazán nagyvonalú megoldásról. Az itteni átvezető ajtó kőkerete a helyén található, s a régészeti feltárás nyomán megtaláltuk a díszterem átlósan egymáshoz illesztett, igen jó minőségű, csiszolt kemény mészkő lapokból álló burkolatának töredékét is. Ugyanakkor mindhárom szint nyílásrendszerét átalakították. Ezek az ablakok már nagyjából megfelelnek a jelenlegi elrendezésnek és méreteknek. Minden bizonnyal ehhez a periódushoz köthető az alsó két szinten sávozott, fölül azonban függőleges lizénákkal tükrökre tagolt, szürke falsíkokkal és fehér tagozatokkal rendelkező homlokzati architektúra, amely már a mai ablakosztáshoz igazodik. A II. emeleten feltártunk két olyan ablakot is, amelyeket szerencsére még a II. világháború előtt befalaztak, s így elkerülték az 19ó0-as évek vandál pusztításait. A nyugati szárny északi szobájának udvarra néző, szélső ablakának kávájában, rongáltan ugyan, de megmaradt a barokk kifestés. Ennek az ablaknak - a későbbi folyosó nyugati végében - további részletei is fennmaradtak. Jól megfigyelhető, hogy külső, fehéne meszelt keretelését és könyöklőjét utólag vágták bele az előzőleg már leírt, korábbi barokk vakolatba, tehát annál későbbi. A hozzá tartozó alapvakolat fölötti falmezőket a fehér kereteléssel együtt élő szürke habarcsos vakolat borította. Ezen egy valamivel még későbbi időszakban - csupán kifestésként - élénk terrakotta színű festésréteg nyomait lehet megfigyelni (10. kép). 59 Ez utóbbi tovább éltette a nyílásokhoz kapcsolódó, fehér színű architektúrát. Ugyanezt a két felső barokk réteget az északi szárny udvari folyosót megelőző, hátsó homlokzati falán szintén fel tudtuk tárni. Az északkeleti saroktorony középső ablakának befalazását kibontva, az oldalsó kávákon kvalitásos falfestést találtunk, amelyen növényi motívumok és geometrikus alakzatok között kínai figurák jelennek meg (11. kép). Ez a festés már egyértelműen a rokokó korszakban készült, s függőleges káváit utólag vágták bele az 1730-as évek barokk köpenyfalába. Ez utóbbi jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy a főépületen, vagy talán csak annak egy részén a XVTII. század második felében is dolgoztak. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltók azok az adatok, amelyek 1772-1773-ból a kastély fedélszékének újjáépítéséről és második emeletének átalakításáról maradtak fenn. 40
