Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - MENTÉNYI KLÁRA A körmendi Batthyány kastély helyszíni kutatásainak eddigi eredményei

A késő középkori vár A mezőváros északkeleti sarkában elhelyezkedő erődítmény fő tengelye a korai időkben a Rábával párhuzamosan, kelet-nyugati irányban húzódott. A téglából emelt, várárokkal körülvett, távolabbról trapéz alakú, szabályos alaprajzú vár négy kör alakú saroktoronnyal - minden bizonnyal egységes elképzelés alapján még 1459 előtt felépült (1. ábra).' Feltételezett előzményeit régészetileg még nem volt módunk vizsgálni. Délnyugati saroktornya a többinél nagyobb és vastagabb falazatú, ezért vele kapcsolatban - a korábbi történeti irodalomban - fölmerült az a lehetőség, hogy benne lássuk Dés comes írott forrásokból ismert XIII. századi lakótornyát.

s Mint már említettük, e torony belső terében még nem kutattunk, külső déli falazatának tégla anyaga és habarcsa azonban ezt az épületegységet nem különíti el markáns módon a többi korai megoldástól. A délnyugati torony egykori külső ívének ma már az újabb déli szárny belső terébe eső darabján megfigyelhető, hogy a lábazati szakaszon az egykor a várárokban álló külső falazat lefelé rézsűsen kiszélesedett. Ugyanennek a 15 - 16.század 17. század 18. század eleje 18. század első fele 19. század eleje 19. század első fele 2. ábra. (XVII. tábla 2. kép) A főépület vázlatos II. emeleti kutatási alaprajza, 2005 1. ábra. (XVII. tábla 1. kép) A főépület vázlatos földszinti kutatási alaprajza, 2005 helyiségnek a nyugati falában előkerült a délnyugati saroktorony középkori bejáratának déli kávája is. A nyílás pontos méretét azonban csupán ásatással lehet majd igazolni. A jóval keskenyebb északnyugati saroktorony esetében a középkori eredetet a korábbi kutatás már igazolta.

6 A másik két, általunk vizsgált bástya mindenesetre kétségtelenül egyidős a késő középkori körítőfalakkal, kötőanyaguk sárgás színű, meszes, kavicsos, jó megtartású habarcs. Az épület kastéllyá történő későbbi átépítései során megmaradt a vár nyugati, északi és keleti körítőfala, méghozzá nagyobb magasságban, mint ahogy korábban hinni lehetett (2. ábra). A gyilokjárót és a hozzá tartozó, védekezésre, illetve támadásra szolgáló nyílások maradványait megtaláltuk a harmadik szint - II. emelet - északi és nyugati szárnyában, valamint a délkeleti sarokbástyában. Ez utóbbi helyen teljes egészében fennmaradt egy szakállas puska használatához kialakított, középső szakaszán kissé felemelt lőrés, de a másik két, csupán fél szélességben, és záradék nélkül ránk maradt keskeny nyílás kapcsán is inkább lőrésre, mint pártázatra lehet kö15 - 16. század mm 18. század eleje 18. század első fele 19. század eleje mm 19. század első fele